Tündérbogárkák és királylányka.............

A heti ügyködéseim végtermékei.....A királylányka megrendelés, a tündérbogárkák pedig újabb ötletezések a MESKA-ra...... Na, milyenek lettek?

Újabb darabok a kezeim közül..........

Marrakesh ........még nem jártam ott, de nagyon szeretnék oda eljutni.....

Béjart Ballet...Szerelemtánc....Szegedről

http://www.youtube.com/watch?v=e1wXkdd4gO8
http://www.youtube.com/watch?v=WY5_q64ZLJc&feature=related

Megint csak vacogtunk és takarókba ágyazódtunk a hétvégi nyár esti Szegedi Szabadtéri Játékon.... Majdnem végig kegyes volt az időjárás, csak az utolsó negyedben oszlatta fel az előadást- a Bolero végakkordjainál- a nyakunkba zúduló eső.......(Itthon bepótoltam az elmaradt látványt a youtube-n)... Általában lenyűgözött , elvarázsolt és kiszakított térből és időből a táncosokból fakadó éteri finomság-törékenység-játékosság és megfoghatatlanság.... Varázscsöppek .....madártejillat.....misztérium.....béke....válságmentes övezet.......
Azt gondolom, hogy csodalény az ember, mert annyi mindenre képes........és minden itt van körülöttünk, amitől percenként boldogabbak lehetünk...... amitől meg állhat az idő egy-egy erősebb pillanatra........ Ezt az élményt adta nekem a Béjart Ballet társulata ezen fura, didergős nyár éjszakán..... A lelkünk ünnepelt..... és kiszabadított önnönmagunk korlátaiból.....

Rebeka.....babuci.... akár gyermeklelkű hölgyeknek ....

Miért is nem bírok nyugton maradni....?

Ráadás....a narancsruhás tündérbaba : Mona......

Csak egy kis ez meg az: anyagok-cérnák-varrógép....

Időutazós, szürkés Tapolca.....és a maradék balatoni életképek....

Még mindig a narancsvörös szín jegyében......

Ezek a lelkes-friss-csodaszínű halak soha nem látott mennyiségben és méretekben nyüzsögtek Tapolca belvárosában....Alig bírtuk ott hagyni a széles patakot, mely ebbéli tulajdonságával bírva teljesen lenyűgöző hatást gyakorol az arra járó emberekre. Arra gondoltam, hogy milyen vidám lenne Kecskemét főtere, ha felszednénk azokat az undok és szánalmasan szürke járólapokat, és eltávolítanánk a még randább fekete márványból- drága pénzen felhúzott és temetkezési helyre emlékeztető szökőkutat és benépesítenénk inkább ilyen "élő állagú" és hangulat javító csodalényekkel...... Mennyi boldog ember örömködhetne itt-ott meg amott........ Ha én lehetnék a polgármester, például.....
A héten varrtam narancsos tatyókat, szerintem a fennti élményeimből kifolyólag nyúltam ezekhez a színekhez...., mikor rosszabb a hangulatom ilyen ruhákat húzok magamra és sokszor segít is rajtam....

Vízimalom udvarrészlet bozontos kutyussal, gyerekörömben....

Vízimalmos pillanatképek......

Hopp .....családtagok a kompon...titkos fotók....

A nagylányok és a kisebbek örömködései...............

Izzó narancsos tölcsérekkel teleszórt élő kerítés borította be az udvart....

.......Ha nem lennének virágok...... , miért ez a gondolat jutott eszembe?
.......Ajándékpillanatok hordozói..........

Bizarrrr...........

Ebbe a fura kőképződményben Neptunusz kopaszodó fejét láttam (természetesen az algás rész a haja), amint ereszkedik a Balatoni habok közé...... Ilyen kövek feküdtek a stég alatt.....Minden évben lefotózok egy újabb verziót.

....Láss csodát......újra és újra.....

......Látkép a kis udvar végéről.... Csak végig sétáltunk a stégen és bármikor magába fogadhatott a Balaton..... Ha a hattyús képek valamelyikét beválogatnám túl negédes lenne az összhatás......pedig ott voltak minden reggel és boldogan érintkeztek az apró gyermeki kezekkel, kik hasonló eufóriában etették őket friss kenyérbelekkel.

...És egyszercsak felkapaszkodunk egy következő szintre és olyan megnyugtató az érzés, hogy a nap sugarai mindenkit egyformán átmelengetnek....

Varázslatos Káli medence részlete...... Fura látvány volt a zöld halmokon teleszórt, és itt ragadt sziklatömbök magánya. "Idegentest" hangulatot hordoztak magukon...... Konkrétan azt éreztem, hogy mennyire hiányzik innen a "nagy-sós víz" zajos csapkodása....

Akárcsak az élet körülöttünk.....viharok jönnek és mennek.....

......Hát így fogadott a Balaton, és miért is nem csodálkoztam mindezen? Az elmúlt hét sok időt adott arra, hogy kisímítsam az időközben megszaporodott belső ráncaim.....

Óhatatlanul is Tisza Kata gondolatai között sétáltam: Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét.