2010. július 26., hétfő

A bogártündér kézen fogott egy rákbeteg kislánykát és nem engedte át a túlvilágra......


A táska csodája

Kedves Erika,
egy történetet mesélek el Neked.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki elhatározta, - hogy mert hamarosan iskolába megy és ne a fésülködés vegye el a reggeli alvás visszahozhatatlanul legjobb perceit – levágatja a haját. Nosza összeült a családi kupaktanács, mit is tegyünk a gyermek elhatározásának megváltoztatására. A kislány közölte az összegyűlt családtagokkal, hogy a Gaga ( a levél írója, gyermekkori barátnőm ) is azt mondta jó ötlet, megy a fodrászhoz, mert a Gaga kitalált valami jót, és ő részt akar venni benne. A család elhűlt és tudomásul vette a döntést, mert ha „Gaga” is azt mondta, akkor ott biza’ más nem történhet.

Gaga közben elmondta a kislánynak - , hogy mennek kórházba, mert vannak olyan gyerekek, akik nagyon betegek és a gyógyszerek miatt nem lehet hajuk sokáig. Ügyes kezű bácsik a levágott tincsekből póthajat, parókát készítenek ezeknek a kicsiknek, akik így már nem is szégyellik, hogy ők kopaszok. A kislány mosolyogva mondta, nem is gondolta, hogy segíthet másoknak az ő levágott haja.

Miközben kézen fogva kocogtak a kórház irányába, a kislány szemrevételezte a „Gaga” oldalán lévő táskát. Biztosította, hogy tetszik neki, de olyan Gagás .

A kórházban az egyik doktor néni körbevezette a szokatlan (senkihez és mindenkihez jött) látogatókat, amikor egy apró kéz tartotta Őket vissza.

Ti kik vagytok? Miért jöttetek? Kihez jöttetek? – kérdezte egy csupaszem lányka. A látogató kislány készségesen elmagyarázta mi szélt hozta őket, valamint biztosította a fejkendős kicsi lányt, hogy majd a „Gaga” segít neki, hogy meggyógyuljon, mert amikor Ő beteg, akkor a „Gaga” mindenkivel kiabál ugyan, de mert Ő mindig csak azt teszi amit a Gaga mond, és akkor mindig gyorsan meggyógyul.

Gaga meg csak toporgott, mert fogalma sem volt mit mondjon erre annak a nagy szemű kislánynak, aki csak annyit mondott szomorúan, hogy Ő nem biztos, hogy meg fog gyógyulni…

Persze a kislánynak se kellett több, már nem is akart tovább menni. Követelte, hogy azonnal csináljon a Gaga valamit. A csupaszem kicsi lány várakozva nézett a felnőtt nénire, majd félénken megkérdezte, hogy jól látja-e hogy a táskán egy baba van, és hogy neki adná-e a táskát a néni. Megígérte, hogy ha már meghal, visszaadja, de addig hagy legyen az övé, hogy legyen mibe tenni a babáját, meg azt a kevés kincsét ami vele van.

Gagának hirtelen füst, homok, mittudomén micsoda ment a szemébe, de könnyes lett. Leguggolt a kislány elé, és elmagyarázta, hogy ez egy különleges valaki a táskán. Aki ott ül, az a bogarak tündére, és az a faladata, hogy vigyázzon mindazokra, akiket rá bíznak, és ha a kislány rábízza a legféltettebb kincseit, a tündér megőrzi. A piros gomb arra van, hogy az összes szeretet összegyűjtse, és annak adja akinek a legnagyobb szüksége van rá.

Telt múlt az idő, Gaga meg-meg látogatta a kis beteget, aki mindig örömmel várta, mesélt neki az álmairól. A doktor néni mindig elmondta Gagának, hogy a kislány eredményei rohamosan javulnak, szó szerint megtáltosodott, minden kezelés a maximálisan elvárható eredményt produkálja.

A tegnapi látogatáson nem várt dolog történt.

Odament hozzá egy mosolygós hölgy, aki elmondta, hogy rá várt. Mert tudja, Ő a Gaga. A Gaga, aki a bogártündért adta az Ő lányának. Aki azóta különös álmokról számol be minden nap, aki elmondja, hogy álmában a bogártündér kéri, hogy gyógyuljon meg, mert szomorú lesz, ha nem tudja teljesíteni a rábízott feladatot . A feladatot, amit a Gaga bízott rá, hogy vigyázzon a rá bízott kincsekre. S mert Ő is kincs, rá is vigyáznia kell…

A kislány holnap hazamehet. Azért kellett az anyukájának megvárnia a Gagát, hogy közösen döntsék el mi legyen a táskával. Mert a kislány azt ígérte, hogy visszaadja, ha meghal…

Együtt mentek be az immáron „egészséges” kicsi lányhoz. Ott Gaga elmondta a kislánynak, vigye haza a bogártündért, mert még sokat kell erősödnie, hogy valóban ne legyen rá szüksége. A kislány boldogan szaladt oda hozzá, hogy megköszönje, majd elámulva nézte Gaga új táskáját. Nahát Gaga, te rajta vagy a táskádon. Megismerlek a mackóval. – mondta. S ez volt az a pillanat, amikor a nagypofájú, szókimondó Gaga nem tudott mit mondani. De abszolút semmit.


Köszönöm Erika a csodáidat, szívből köszönöm.
K.

Ui, most tőlem: Ez az érzés, melyet a levél tartalmától kaptam nekem hasonló volt, mint amikor szültem....... Nem is tudom mi ez most, de nagyon sok mindenben fog rajtam is segíteni úgy érzem.... ki is nyomtatom és sokszor elolvasom majd...... és nagyon boldog lettem tőle.......
És tudni kell azt is, hogy a levél írója a Kinga maga is legyőzte a rákot...., és gyerekkorom egyik kedves nőcije volt, míg el nem költöztünk Szabadszállásról, arról a katonai lakótelepről.....
Én köszönöm Kinga.........

18 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szép! Ez könnyes...
    ...

    ....

    VálaszTörlés
  2. Megérte... a táska, az alkotás, ...
    Hihetetlen és mégsem!

    VálaszTörlés
  3. Ó, de jó, remek, és szép is. Köszönöm én is, öröm volt olvasni. :) Nem vagyok egy könnyezős típus, de most nem bírtam ki. Tényleg valami csodásakat alkotsz, minden igazán különleges.

    VálaszTörlés
  4. Picit bőgtem, pedig nem szoktam.

    VálaszTörlés
  5. :') Egyszerű, nem szabad abbahagynod az alkotást!

    VálaszTörlés
  6. Ez nagyon nagy dolog!:))) Még sok-sok ilyen táskát varrjál!:) én is mekönnyeztelek...
    Szeretettel:
    Eszter

    VálaszTörlés
  7. De jó volt meghatódni picit ezen a szép "mesén".De jó, hogy vannak még boldog pillanatok is, és de jó, hogy vannak emberek, akik nem restek köszönetet mondani, és de jó, hogy vannak, akik nem restek adni a mosolyukból, ha felfelé görbül a szájuk. :) Köszönöm Larion, hogy megosztottad velünk, én is szeretnék már a tündérkertedben élni. :)

    VálaszTörlés
  8. Csodálatos, köszönöm!
    Bár egyre több ilyen történetről olvashatnánk!

    Néha az ember bizonytalan és kétkedő,hogy az életben jó helyen van-e és, hogy azt csinálja-e ami valóban az életfeladata.
    Hát Erika arról, hogy amit csinálsz az valóban az Égiek által kijelölt út a számodra, arra ennél nagyobb megerősítést nemigen tudnék elképzelni!

    VálaszTörlés
  9. Bizony vannak mesékbe illő csodák, és most a Te varázslatos kis kezed is részese lehetett egy gyönyörűséges csodának!:)

    VálaszTörlés
  10. Amúgy sok gondolatot mozgatott meg bennem a Kinga levele...
    Varrni szeretnék még......, de közben mást is... És hogy mit ????... Még nem tudom........
    És még azt is, hogy eredetileg óvonőnek készültem, aztán elsodort az élet arról az irányról....... de folyton a gyerekek közelében maradok....
    Mindig is ez a terület marad a kedvencem, mert az egész életem arra épül, amit Ők még jól képviselnek: az őszinteség, felszabadultság, tisztaság, örömök, kíváncsiság és nyitottság....... Ebből a romlatlan világból jön csak igazán az energia.....a felnőttvilág már tele van torzulással , kevesebb szeretettel, kevesebb őszinteséggel, kevesebb nyitottságokkal, és kevesebb örömökkel......, melytől folyton kiráz a hideg....és lecsapolja az energiákat...... Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére van elég emberke körülöttem is, akik hasonlóan nem adják fel és élvezni szeretnék a felnőtt élet adta színeket.......... De nem ez a jellemző, azt hiszem mindenki tudja.......remélem lesz több öröm a felnőttvilágban is .........
    Szívesen lennék bohócdoktor a beteg gyerekeknél......

    VálaszTörlés
  11. Óh, a hideg is kirázott. Egy újabb bizonyíték, hogy a rák nem kell hogy halálos legyen...sok ilyet szeretnék még olvasni :)

    VálaszTörlés
  12. Most én is szipogok egy kicsit..nagyon megható, szép történet! És biztos hatalmas öröm neked is, hogy a te táskád,és tündéred milyen nagy szerepet játszik benne! :)

    VálaszTörlés
  13. Nagy öröm volt olvasni ezt a történetet. A mese, a szeretet hatalmáról.

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm, hogy megosztottad ezt a csodálatos történetet velünk!

    Írtad, hogy szeretnél még varrni, de mást is tennél, bár nem tudod mit.

    Azt gondolom, hogy mindannyiunban többféle tehetség szunnyad, hol az egyik tör fel, hol meg egy akár látszólag az előzővel egy teljesen más irányú valami. Aztán van, hogy ezek összeérnek, összefonódnak egy darabon, majd esetleg tovatűnnek, de már több vagy velük.
    Van, hogy valami, valaki(k) miatt kisebb-nagyobb alkukat kötünk, de ha nem nyomjuk a legbensőbb énünket, úgy is megtalálják az útjukat a mélyből és a felszínre törnek. Majd jön egy sugallat, egy lehetőség, és a homlokodra csapsz, hogy miért nem előbb jöttél rá, miért nem előbb kezted. Esetleg akár évekkel ezelőtt miért nem azt választottad, mikor először feltűnt, aztán jól a feledésbe is merült. Látszólag.
    Mindennek megvan a maga érési ideje, addig még más dolgod van, hogy az aztán felragyoghasson... Mondjuk egy bűvös Bogártündéres táskát varrni.

    VálaszTörlés
  15. Háát, szóhoz sem jutok...valóban csodákat alkotsz, Erika és talán tényleg más területen is bevethetnéd a belőled áradó varázslatos, teremtő energiákat..

    VálaszTörlés