Olyan fura az élettől, hogyha valahol sérelem ér, akkor kis idő múlva kapok kompenzálásként ilyesmi leveleket és újra visszatudok töltődni, és újra előre tudok nézni és abba belefektetni az energiáim, ahova valójába érdemes......
Ezt azért is írom, mert mióta ( Kb: 25-30 évet vártam ezekre a pillanatokra és megkínlódtam az ehhez vezető utat ) , azzal foglalkozom amihez igazán értek és ki is tudok benne jól teljesedni, egyre többszőr megkapom, hogy : egoista vagyok...... és egyre inkább érzem a növekvő irigységeket felém......
Úgy érzem irritálom a besavanyodott környezetem ( akár rokonok.....), azzal, hogy jól merem érezni magam a bőrömben és felvállalom azt, hogy büszke vagyok magamra , büszke vagyok azokra az örömökből megvarrt termékeimre, melyek kijönnek belőlem és még nagyobb öröm, hogy olyan sok ember felismeri és működteti ezeket a dolgaimat az életében szeretettel......
És elérem azt a célom, hogy a színek, a gyermekded formák segítsék elűzni a megtapadós rossz hangulatokat....., hogy fogadjuk el az élet örömeit bátran.....inkább arra koncentráljunk..........
Ezért is mutatom meg ebben a blogban akár ezt a cikket, mert úgy érzem elfogadhatom a belső büszkeségem, mert bárki utánam csinálhatja így...., odaadom az irigyeimnek a sérült gyermekkorom is az ebből származó keserű érzéseim-lépéshátrányaim-belső kínjaim, és a felismerést, hogy mégis pont ez volt az a belső kényszer, ami a küzdelemre, a belsőm megmutatására vágyott és éhezett.......és idekényszerített, ahol felodódhatom végre igazán.........
(Olyan típusú embereket irritálok, akik unalmas-szürkés életüket élik és megkaptak sok mindent az élettől, mindenfajta küszködések nélkül az ölükbe pottyantva a kényelmes járulékait.....)
Nem akarom sajnáltatni magam,( mert volt olyan időszakom is) de, szerencsére túl vagyok rajta... :)) , hisz az csak elvonja az energiákat....
Az önsajnálkozás helyett is inkább varrok, alkotok, teremtek.....fel tudok mutatni magamból kézzelfogható értékeket...... Ezt tartja néhány ismerősöm egoizmusnak, pedig nem szoktam hencegni mindezzel, bűnöm az, hogy egyszerűen élvezem életemnek ezt az utóbbi ajándék másfél évét az önmegvalósítás számomra fontos területén......... Köszönöm, hogy megoszthattam.....
A levél és a teljes oldal :
http://www.moksha.hu/2010/01/tunderno-varrogat/#more-5768
Tündérnő táskát, babát, nyuszót, cicót, zöld manót varrogat.
Ilyennek képzelem Bóbitát, Weöres Sándor táncoló, szárnyat igéző légies lényét. – mondtam magamban, amikor először megpillantottam Veres Erika, Larion kecses babáit. Aztán már nem tudtam ellenállni és sorra böngésztem munkáit, a szebbnél – szebb, francia eleganciát sugárzó hölgyek hosszú sorát. Párizs utcáin látni ilyen attraktív fehérszemélyeket, ahol is a magunk fajta „feltörekvő balkáni” odasúgja a mellette sétálónak, – De bírom a cuccait! -
Larion minden felnőtt nőből elő csalogatja a kislányt, méghozzá a babázós, fidres–fodros változatot. Nincs, mit tenni útjára kell engedni, hadd válogasson!
A táska kollekciói pedig, felvidítanak, örömöt csempésznek a szürke hétköznapokba. Legutóbbi alkotása “Derűs tavaszi válltáska nyuszóval” fricska az ólomszínű, sápadt januárnak, akár télűző varázsigének is beillene
Egyet értek a cikk írójával.
VálaszTörlésAz irigyek pedig soha ne szegjék kedved. Mindig voltak és lesznek is ilyen emberek. Nekem/Nekünk az a lényeg, hogy jól érezd magad és még sok-sok gyönyörűséget alkoss és mutass nekünk. :) Minden jót!
Szerintem nagyon rendben van ez a levél!
VálaszTörlésTeljesen egyetértek a Te gondolataiddal is.
(Remélem Én is fényesíthetem majd egyszer ilyesmivel az egomat,vagy inkább sokszor:o)
Az emberke irigyek arra, ha más boldog.. boldog tud lenni...
VálaszTörléspedig a boldogságért küzdeni kell, és a boldogság egy HOZZÁÁLLÁS.
nem holmi magától jövő, természetes állapot.
Te kiküzdötted magadnak. Így megérdemled! :)
sok puszi: vanessza.
Köszönlek Benneteket.... :))
VálaszTörlésEn orulok neked es annak, hogy ilyen inspiralo vagy!
VálaszTörlésEz a Bóbita-hasonlat annyira kézenfekvő és tökéletes, eddig hogyhogy nem...? :)
VálaszTörlésTermészetesen hetedikként..., tudod csak kacagj az irigyeken, alkoss tovább a mi örömünkre! :D
VálaszTörlés(egyébként lehet hogy csak így tudják kifejezni nekik is tetszik... :D)
Csarab: Az a baj nálam, hogy nem vagyok még azon a fejlettségi fokon, hogy kacagjak a bosszantós furkálókon.... Tele leszek dühvel..... És lecsúszok arra a szintre, melyre a tudatom nem nyomna le, de ezek az érzelmek bennem....húúú..... Tanulnom és fejlődnöm kell még sokmindenben.... :)))
VálaszTörlésJa, én is irigyellem ám. Persze jó értelemben! Én is így szeretném feldolgozni a problémáimat, a hasonló gyerekkoromat, a megaláztatásaim. Meg azért is, hogy azt csinálod, amiben kedved leled. De szerintem Te nem ilyen irigységre gondolsz.
VálaszTörlésJa, meg azokat irritál még ilyesmi, akik gyávák voltak, megjárták, bennragadtak a hétköznapokban, és egyetlen vigaszuk, hogy van, akinek meég rosszabb. De legelábbis ugyanolyan rossz... Istenkém, mindenkinek igazolnia kell valamivel a tetteit... Na most képzeld, ha valaki tükröt tart eléjük! Hát igen, néha rossz belenézni...
Mélisande! Szívemből szóltál....Valami ilyesmit próbáltam megfogalmazni.... Igen azt vettem észre, hogy tükörként kezdtem el működni az utóbbi években ( minden nagyképűség nélkül...), és már én sem tudom elfogadni az új képeket, melyek hirtelen az igazibb arcfelüket tükrözik vissza, ami nem túl tetszetős se nekem, hát még önmaguk számára.......... Mintha kaptam volna egy érzékenyebb , láthatatlan tapintóeszközt, mely kegyetlenül kiszűri a hamisságokat , melyeket korábban nem láttam egyértelműen....... Valahogy érzem a rossz rezgéseket és a jókat az emberekből....., és a közeli rokonságunkban is van olyan személyiség, akit már képtelen vagyok úgy befogadni, akit korábban, mert valamiért lehullt a lepel róluk.....és megjátszani képtelen vagyok magamat....... Már tudom, ki az, aki kimeríti az energiáim, és elrabolja, és ki az aki épít és nem okoz kárt a bensőmben....... Persze nem mindig tudom kikerülni a társaságukat, de legfeljebb felkészülök rájuk, hogy egy nap lesz az életemből, amiben nem leszek túl erős, mert annyira hatnak rám a rossz energiák.... De szerencsére, utána visszakapom az erőm...mindig így van, csak most már tudatosan figyelem a jelzéseim....
VálaszTörlésKedes Larion!A szívemből szoltál,nagyon az én életemet írtad le.....Ne csüggedj!Gyönyörűek a munkáid.További sok sikert kívánok,teljes szívemből!:)
VálaszTörlésSzia Erika!
VálaszTörlésCsak most fedeztem fel a honlapodat.(nem lógok eleget a hálón)Örülök,hogy van valami szívmelengető is színterelgető oldal.
Annyit tudnék csak hozzátenni az előttem szólókhoz és a Te monológodhoz,hogy mindenki,aki nem az internetről alkot önterápiás célzattal és valamennyire egészséges önértékeléssel rendelkezik,az szembetalálja magát előbb-utóbb az irígység démonaival.Persze lehet bíztatást adni,hogy ne foglalkozz vele,meg nagy szeretet,meg alkotás öröme,stb...,de az igazság az,hogy maga az alkotás,a szellem szabadsága -kéz a kézben járnak.A szellemet nem intellektuális,hanem spirituális szinten értem.Ha ez irígységtől,vagy bármi rosszindulattól támadás alá kerül,az ezer sebből kezd vérezni és bizony fáj.Meg kell tanulni kezelni és edzettnek lenni.Azt gondolom,hogy nem lehet túllépni rajta egy legyintéssel,mert így egy szellemi,alkotói debilségbe süllyed az ember.
akkor győzöl,ha minden alkalommal kijössz belőle megerősödve és nem megkeményedve.(na ez is egy jó kis közhely lett!)
Nem ragozom,szerintem az a normális,ha fáj és bánt és meg kell harcolni a talpraállást.
Én is ezt tanulom!
Varrjál csak!