

"Ez minden évben megtörténik a Faröer-szigeteken (Dánia).
A legfontosabb résztvevők tinédzserek! Miért? Ez egyfajta ünnep, a felnőtté válásuk demontsrálására.
Mindenki részt vesz benne ilyen vagy olyan módon, legyen az az ölés folyamata, vagy csak nézőként borzongjon..
A Calderon-delfint -úgy, mint sok más fajt is- a kihalás fenyegeti. Azért jön az ember közelébe, hogy játsszon és kommunikáljon vele. Ez az igaz barátság jele.
Nem halnak meg azonnal. Megvágják őket egy vastag kampóval, egyszer, kétszer, vagy háromszor. Abban pillanatban a delfinek olyan hangot hallatnak, mint egy újszülött.
Ezek a pompás lények kínlódnak, de nem kapnak részvétet, miközben a saját vérükben halnak meg."
Valahogy ugyanígy vagyok a bikaviadalok értelmetlenségein és érthetetlenségein, vagy másképp , de amikor eleinte örömmel megyek valamelyik családtagommal egy állatkertbe, vagy cirkuszba......
Legszívesebben szélnek ereszteném az összes állatot, melyeket a mi kedvteléseinkre, önzőségeink miatt idomítanak, vagy tartanak kalodában életük végéig........
Ezért nem tudok itthon tartani állatot sem , egy kis madarat sem, pedig milyen gyönyörűség lenne hallgatni a szép kis éneküket....., ha lenne egy nagyobb lakás esetleg egy óriási kalitka szóba jöhetne....
.....
A Blanka kikönyörögte tavaly az Apukájától az akváriumot, tele van gyönyörű-apró halacskákkal és nagy gonddal tartja karban az életüket...... Akkor sem nyugtat meg a látványuk, mert őket csak sajnálom, hogy egész nap cikáznak értelmetlenül, le-föl százezerszer...mindig ugyanazok az ingerek, lakótársak......unalmas életnek tűnik ez az én szemszögemből.....
Szóval visszakanyarodva a fotókra, sajnos van bennem ítélkezési hajlam és eddig szimpatikus népségnek tartottam a dánokat......, de ezek a felvételek megborzongtatnak....és tudom számtalan másfélét lehetne felsorakoztatni a világ árnyékos feléből........, csak az értelmetlen öldöklés ugyanúgy megdermeszt, ahogy azokat , akik elindították a világhálón ezt a körlevelet............