Lassan kezdek átállni a pánikállapotomból a félgőz állapotba........ hát mit írjak.....szembesültem önmagammal, mint munkamániás lénnyel, aki elég rosszul viseli a kevesebb és lassított ritmusokat, hisz becsatlakozott a nyári minden napokba az : anyaüzemmód is........
Szerintem ha az ember olyan alkotó, akinek minden rezgése, lélekállapota belevetül az adott alkotásba, akkor az olyan embernek elég nehézkes a hétköznapiság pillanatait vegyíteni az elmélyültséggel, vagy a repkedésekkel......
Vagy, vagy....... ez van....... ha nincs átmenetiség a testen belül......
Sőt egyre erőteljesebb bennem az elhatározás, hogy nincs már kedvem tovább a 4 fal rabságában senyvedni, akármilyen tökéletes és csudaszép pillanatokat is hozott a korábbi élethelyzeteimbe, de besokalltam egy kissé......... picit lassítok, legalábbis ebben a nyári szünetben..........
Az intenzív folyamatról leállnék, de szívesen teljesítem bárki kérését..........
Remélem ma besütött Hozzád is a Napocska:))
VálaszTörlésSzia, Nelli! Hát persze...... Nálad is segített ??
VálaszTörlésa pánikállapotból mindenképp kifelé - szerintem :))
VálaszTörlésjátszani volna kedved?
ja, épp látom, hogy szemfüles voltál, és már észre is vetted, no nem baj, azért nem törlöm ki ezt :)
Ilyenkor tényleg jó egy kis lassítás. Időnként kell az embernek a feltöltődés, hogy aztán újult erővel vesse magát az alkotásba. Erre is kell időt szánni. A gyerekek is biztos élvezni fogják, hogy Anya lazít picit :)
VálaszTörlésIgen, rendben vagyok:)) Ma reggel végre már napsütésre keltünk és Rád gondoltam:)))
VálaszTörlésAzért ez a tatyó is gyönyörű lett!
VálaszTörlésKellemes lassítást kívánok!:)))
Nekem épp most kell belehúznom.
Hűűűű, ez most felcsigázott! Akkor lehet szabadon kérni bármit? :P Mert akkor az lenne a kérésem, hogy egy nagy vakációs kirándulást iktassatok be Szentendrére!!!!!!! :D:D:D:D:D
VálaszTörlésJa, itt nem kell dolgozni, meg nagyokat elmélkedni, csak élvezni a csodás kilátást és medárzajt! :D (....persze csak akkor ha nem esik....)
VálaszTörlésDetti...nagyon jófej nőcike vagy amúgy.....munkaügyileg bétorkodtam írni a kérésekről..... lehet hogy Szentendrére is el kellen ugrani megint.... ?
VálaszTörlésTavasszal voltunk, és Pilisborosjenőn lakik a kedvenc nagybátyám oda sűrűbben eljutunk....
De a tegnapi hangulatom már megint tovaszállt, túl vagyok a fontos iskolai dolgokon (ballagás, évzárók, beiratkozás középiskolába...stb....) és végre a hétből két majdnem teljes napom van megint az elmaradt bevállalásaimra...... Már ennek is kezdek örülni és nem görcsölök tovább azon, hogy mi mindent tudnék csinálni....amikor képtelenség és önzőség is lenne ez tőlem....
bátorkodtam.....helyesbítés...
VálaszTörlésTeljesen megértelek, nálunk hasonló a helyzet. Mind a három csajszi itthon. Képzelheted mire jut idő. Szóval én is lassítok! Töltődjél, légy sokat a szabadban, és sokat-sokat pihizzél!!!:))))
VálaszTörlésJaj, én is úgy unom az irodát, meg a bumlit reggel és délután. Én is úgy alkotnék valamit, olyan jó nektek, hogy ilyen ügyesek vagytok. Azért hétvégente előveszem a hímzésem - 4 éve készül, már félek befejezni, hogy halotti lepel lesz. Na hess, ilyen gondolatok. És még csináltam valamit, félig a Te meskás interjúdban leírt "lépésről lépésre" útmutatásod alapján, meg még ás ötletét is hozzálopva, kicsit átalakítva készül, mindjárt be is fejezem, a kislányom már nagyon várja!
VálaszTörlésÍgy igaz, nagyon is szükséges néha feltöltekezni, különben szép lassan beleszürkülünk a mindennapokba meg a kötelességekbe, és úgy nem megy semmi az ég világon, nemhogy az alkotás!
MOst én is nagyon jól vagyok: egyszerűen csak beláttam, hogy akkor nem szabad semminek nekikezdeni, amikor Grétella itthon van! Ezt EL KELL FOGANI: és azóta könnyebb az élet!
VálaszTörlésNa, ezért örülök valamelyeset, hogy nem a Blanka kisebb korában találkoztam a Meskával ..... Bajban lennék...
VálaszTörlésSzerencsére egy tíz éves lenyugodott kos hölgyike mellett is azért működik a munkás élet........csak meg kellett szoknom.....és ha ez kenyérkereset, akkor sokáig nem lóbálhatom a lábaim......, de hamarabb befejezem a munkát és így is sok idő marad más dolgokra a napból, ami a gyerkőcről szól.....hisz "sajnos" nem egy barátnőzős típus és ezért ideragadt a nyakamra....... néha fárasztó, de nem is olyan vészes.....
A Lolita meg éli a világát, Ő meg barátnőzős és elfoglalja magát ismert helyeken, ismert arcokkal.....
De kellett egy hét, hogy más szintekre helyezzem a nagyon is megszokott egyedülléteim, melyet elég jól viseltem...... most meg jó úgy ahogy vagyunk...... :)
Örülök Larion, hogy "helyre állt" a "lelki békéd" :) Hidd el olyan hamar eltelik a nyár (is), észre sem veszed! :)
VálaszTörlésEz a karkötő csodaszépséges!!!!!