Egy elmaradt szülinapi ajándékpótlás volt a falfestősdis project , melyet annak idején elég nagy örömmel vállaltam el , csakhogy tele volt az életem sok munkával és kicsit késve jutottam el idáig ....
De azt gondolom, hogy a fotókon keresztül le is jön, hogy miért nem esett nehezemre mindez folyamat megélése ... :)
Az Ildikó barátosném olyan szellemben neveli a két legkisebb gyermekét, melyben mindig jól esik megfűrdőznöm, de bárkinek ugyanez az élmény jut, aki a házuk tájékára lép .....
Waldorf-os ovin nevelődött , kreatív és tehetséges gyermekek , akik kirobbannak a vidámságaiktól és boldogan fúrják bele más emberek ölébe az édes kis fejeiket, mikor megérzik a közös hullámhosszokat és az engedélyt ehhez az állapothoz ......
Ezeket a Lányokat a szüleik támogatják mindenben, ami kikívánkozik belőlük és bár ilyen-olyan véleményeket hallok a Waldorf oktatás jellegeiről, jelentem az Eszter a nagyobbik lányka színtiszta kitűnő eredményeket produkál a kméti Ének-zenei iskolában, és nem kevesebb azon társaihoz képest, akik "hagyományosabb" szellemben nevelődtek a megszokottabb óvodai formákban ....
Hanna a 4 éves kisebb csemete elképesztő tehetséggel és minőségben rajzol és fest és teljesen rendezett önszeretetben él önmagával , ahogy a nővére is ....
Anyukájuk egy erős és okos nő és pedagógus , aki nem esett össze, mikor az állam gondolkozás és érzéketlen módon elvitte volna a fejük felől a jó pár éve és devizahitellel , mindenféle különös extrák nélkül felépített házukat ....
Hanem kínjukban, egy csöppet sem túl egyszerű döntéssel, de szerzett a net-en az akkor eléggé elkeseredett Férjének , az egyik északi országban egy olyan állást, melynek segítségével elszakadt ugyan a család egy időre egymástól, de megmentették ezt a csodákkal telepakolt életteret és maradhatnak továbbra is a közösen megálmodott házikójuk légterében ....
És milyen jól tették, hogy nem hagyták magukat .... !!! ....
(Sőt , érdemes szembemenni az önző és kizsákmányoló bankrendszer erősnek ható és igazságtalan szorításával is ......)
Bár ez a néhány fotó könnyedséget és általános állapotokat sugall, de nem mindig könnyű a Lánykáknak megélni azt, hogy szeretett apukájuk csak 3 havonta az övék 1-2 hét erejéig , és nem könnyű mindez az apukának egyedül megélnie a hűvös és esőkkel sűrűn teleszórt Norvégiában a Lánykái és felesége hiányával megbírkóznia és nem könnyű mindig a barátnőmnek megoldani nemcsak a női feladatokat, hanem helytállni a férfi oldalon is nőként és eközben még az egyszem egyetemista fiát is ellátni ...
Mindenesetre jó látni, hogy milyen talpraesett a barátnőm a nehézségeik ellenére és igazi anyatigris, akinél jobbat nem is kaphattak volna a gyerekeik .....
És nekem meg külön ünnep, amikor olyan családi életterek részeseivé válok olykor kis időkre, melynek légkörét átjárja a családi összetartozás és melegség mindenféle szépséges állaga ..... Semmiféle anyagi gazdagság nem pótolhatja ezt a fajta lelki élményt .... és jó érzés tudni, hogy ezt a mintát már három emberke viszi tovább a nagyvilágba és teszi is jobbá ezáltal a világunkat ...... :)
Ámen ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése