Nem lehetek elég hálás nekik, azért amiért megismerhettem önmagamon belül és kívül ezt a fajta misztériumot, melyet nap mint nap , mélysejtekig megélhetek közöttük ....
Amíg a Férjem nem került az életem látószögébe nem is akartam férjhez menni, se gyermekeket szülni , holott a szívem legmélyén mindig is erre vágytam és világ életemben, ha tehettem gyermekbolondként csüngtem az apró lelkek tiszta és üdítő világa körül ....
Csakhogy nem bíztam eléggé magamban , abban sem bíztam, hogy képes vagyok egyáltalán szeretetet adni majd a vágyott kisközösségemnek ......
Olyan lesújtónak és olyan szégyenteli állapotnak éltem meg szüleim férfi-nő kapcsolatát, hogy rettegtem attól mi lesz, ha a belőlük bennem is egyesült a megalázó alárendelődés és az agresszívitás átörökítése, hasonló mintát képvisel majd a születendő gyermekeim életében is és soha nem lesz ennek így vége , mert ez a fajta formátum csak elvesz a világból , nem hozzáad és nem épít .....
Mégis az volt a szerencsém, hogy a bennem dörömbölő spirituális erő folyton ledöntötte a folyton felmerülő és öngáncsolós aggályoskodásaim és mikor a Férjembe botlottam , egyértelmű üzenetet küldött felém a sorsom, hogy csakis Ő lehet a születendő gyermekeim apja .....
Misztikus és intenzív belső sugallat volt mindez akkor 27 éves koromban....
És jöttek sorra a Lányok, akik valódi anyává érleltek és a közös játszóterünkön kibontották belőlem azt a lényt, akit tudtam, hogy ott lapul valahol a vadságaim és bebetonozott érzéseim védőgyűrűi alatt , csak a megfelelő pillanatot vártam sóvárogva és egyre türelmetlenebbül és sokszor oly kétségbeesetten .....
Anyák napján valójában nekem nem az a fontos, hogy én anya vagyok, és , hogy mit adtam nekik, mert ki tudja honnan, de túlcsordulásig borítottam be mégis őket a szeretetemmel és tiszteletemmel, amiért szerepet kértek az életemből ....
Anyák napján Ők a fontosak , ünneplem a létezésüket mert Nélkülük vajon ki és mi lehetnék ..... ????
Ki tudja , ki lennék ? .................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése