2012. augusztus 6., hétfő

Kecskesült, kusz-kusz, Calvados és a kultúrák közösködős olvasztótégelye az elmúlt időszakból ...












Még nincs ilyesmi környezetkultúránk, de egyre intenzívebben vágyom-vágyunk  arra, hogy a mi saját kertünkben, udvarkánkban múlassuk időink jó részét,  a nyári finomságos ajándékpillanatok áldásaival ....
Így hát jobb híján az ismerőseinkhez, barátainkhoz járogatunk el olyasmi hangulatok közé, melyek inkább a mediterrán népek sajátjai , vagy lehet titokban a magyaros szenvedélyesség és életszeretet is besorolható ebbe a megfoghatós állapotba.... ???
Valószínűleg ......

Ahol jártunk a hétvégén, az  egy titkos hely nem messze Kecskeméttől ....
Olyan töltést kaptam az ottlétünk során, hogy a  várt szombat esti , főtéri Majka koncertre  már  nem is volt kedvem bebicajozni......

Inkább ízlelgettem magamban a jóságos és békebeli hangulatban eltöltött idő emlékfoszlányait, az oldott , vidámkodós és szeretetteljes együttlét ízanyagait....

Pedig megrezegtem néhány pillanatra, mikor a Férjem a kocsiban odafelé menet közölte velem a menüsort....... hát belebetonozódtam az ülésbe a pácolt  kecskesült  hallatán ....
Fura mód mégis túlléptem önmagam határain,  ( mint mostanában egyre-többször és hálistennek ).... és a megelőlegezett két db jól ismert sült csirkecombocskák végül, hajnalig ott fonnyadtak  a tányérom legszélén.....
A gazdagon  zöldségekkel telített kusz-kusz és a  nagyon is izgatós jóféle illatanyagokkal átjárt sült kecske összelegye jól  meggyőzött, hiába is  kattogott az agyamban a korábbi ellenérzés .....szuszogásig nyomtuk le az ízletes falatokat a torkunkon....
És persze ittam söröket, rá különféle  francia borokat is , na de az a Calvados ( francia almapálinka ) , hát mit mondjak, imádtam és imádtam , míg elbírtam ......
És azon csudálkoztam másnap , mikor felébredve nem forgott annyira már az ágy sem körülöttem, hogy valamiért  nem hasogatott egy cseppet sem  a fejem , az italok keveredései folyamán .......
Nyílván a jó minőségű állagok megóvták   jócskán az okos fejecském fizikai állapotát .....hahaha....

Nagyon rég röhögtem ennyit és ilyen intenzíven és bár a fele társasággal csak kézzel és lábbal és a minimál angol tudásommal értekeztem, de annyira közös volt még így is  a feeling ....., hogy nagyon kellemesen telibe talált bennünket  ez a közös iccaka .....
(Muszáj lesz  ráhasalnom  az angolra, olyan kevés voltam ennek hiányában és úgy vágytam volna a tolmácsolás nélküli csacsogósdira ...... )

És kik voltak a vendégek ....???

A Férjem baráti szálai  :   akik elindultak egy hónapja az országunkba Franciaországból és Spanyolországból , no meg Bpestről származó emberkék vidám egysége és a gyerkőceik ......
( És némi irigységgel gondoltunk bele, hogy bárcsak a hazai fizetések is eljutnának vidáman egy ilyesmi szintre, melyből ilyesmi  lazán  élhetnénk meg végre mi is , a szabadság  élményeit... )


Néhány fotón keresztül érzékeltettem a vendéglátónk családjának az igényét,  a hazai és erdélyi hagyományőrzés vonalán...
 És bizony néha megcsuklott bennem és  felszakadtak az  érzésélmények, amikor sorra olyan  berendezési tárgyakra bukkantam, melyek igaz  puritánabb kivitelben, de a nyírségi nagymamák világát azonnal felidézték bennem ......

És azon  tárgyak között felnőve, a nyári szünetek   hosszú hónapjai során akkor még nem is értékeltem ezt a fajta  világot és mikor meghaltak,  ( először  a Mankó mama , akinél általában megszálltunk ) annyira bánom utólag, hogy az akkori 16 éves énem símán végignézte , hogyan  adogatják sorra a rokonok egymás kezei között  bármelyik bútordarabját , használati eszközét ..... Szerencsére néhány kézzel szőtt  és hímzett vásznára akkor valamiért   rátettem a kezeim és nemrég formálódott meg bennem a vágy, hogy   készítsek is belőlük babákat magunknak ...., itthonra.....
Tényleg  nagyon tud fájni ez a korábbi érdektelenségem ....
 Szóval iderepített vissza ez a hétvége még plussz járulékként ....

 És azért  végül is , nincs olyan nagy probléma az utánpótlással,  hisz a kecskeméti zsibpiac már országos szintre nőtte ki magát és izgatott tobzódás van a régiség piacon, akárhányszor beteszi az emberlánya és fia oda a lábait ......

Ezért is vágyom egyre intenzívebben egy kőházra,  udvarral, hogy teli pakoljam rusztikus elemekkel és végre vendégeket fogadhatnánk és sok lenne ott az öröm  és nem utolsósorban a két lányunk külön szobát kaphatna végre, mert egyre erősebb bajságként kezd működni  az a tény, hogy a 17 évesem nem tud elkülönülni és amelyre már régóta vágyna és vágyna ......

Nemrég ezekben a legkatyvaszosabb időkben elkezdtünk nézni a házakat , de hogy miből lesz plussz pénzünk minderre fogalmam nincs...... Csak arról van erős fogalmunk, hogy váltatnunk kell már  nagggyon-naggyon.....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése