…  A játékom  a textilek körül a legkézenfekvőbb önkifejezési forma,
mely  kora gyermekkoromtól folyton megkísértett…
Mióta eszemet tudom, mérhetetlen buzgósággal
lecsaptam egy-egy érdekesebbnek tűnőmatériára,
legyen az falvédő,óvatlanul félretett és készruhának
szánt anyag, hatalmas lepedők és egyebek…
Akkor még elég gazdaságtalan hozzáértéssel,
de kiollóztam belőlük annyi darabot, mely elégnek tűnt
az aktuális gumibabáim legújabb kreációjához…
és roppant elégedetté tudott tenni egy ilyen folyamat végeredménye…
Na, de dicséreteket , sem támogatásokat nem kaptam a szüleimtől,
mikor rábukkantak a rosszul elrejtett  és kellőképpen szétszabdalt, szánalmas maradékokra…
Pedig szerintem nagyon is látniuk kellett volna az útirányt,  mely akkor is annyira kisikított belőlem…
Mit tehettem hát a képességem birtokában  egy efféle  elutasítós közegben?
Jól lefojtottam ezen vágyaimat  is,   vagy pedig  titokban bűnöztem tovább………
Még az a szerencse, hogy  maradt bennem a továbbiakhoz  jókora   lelkesültség , élénk fantáziavilág , folytonos kíváncsiság,  örökös belső nyugtalansága és a végtelen konokság  a bensőmben  pedig  egy időre megszunnyadt a kreatívitás ….
Később  elvégeztem ,  tévedésből  egy élelmiszeranalítikusi képzettséget  nyújtó iskolát  és el is vette  a kedvem jó hosszan  az ott megélt alkalmatlanságom a pályára……
Egy ideig csak   sodródtam motíválatlanul  , önmagam helyét szüntelenül keresve , nagy-nehéz  kanyarokkal ,  ám sűrűn átjárt élettapasztalatokkal megcsipkézett útszakaszokon…, melyek nélkül tudom jól, nem lennének olyan hangulatúak a textiltermékeim, mint amik ……
Viszont, ha nem varrtam,  akkor is mindig valamiféle kreatív tevékenységet végeztem, melyben kisímulhattam  ideig-óráig…..  Hisz mindez terápia is nekem ,  egyfajta jótékony  feszültségoldási lehetőség .
De ugyanilyen bolondériával öltözködtem, mindig  másként , mint mások, ellenállva az akkori uniformizált előírásoknak….
Emlékszem autóstoppal jártunk fel folyton a barátnőmmel az Ecserire, ahonnan összeszedtük az aktuális népviseleti darabokat és azt a vonalat ötvöztük alternatív kiegészítőkkel.…..  Nem  is esett nehezünkre provokálni a környezetünket…… De eközben rengeteget olvastam, sportoltam, sokféle munkaterületet kipróbáltam, énekeltem alternatív együttesekben…… Kipróbáltam a vegetáriánus életmódot, jógáztam is , itt-ott laktam az ország területén ,  és már akkor szerettem volna külföldön is élni , megízlelni milyen  más kultúrában egy kicsit szocializálódni…….
Aztán később harminc éves korom tájékán rátaláltam arra az emberre, akihez jó volt férjhez menni és  nem sokra rá , szültem két kis nőcit  , akik sok mindenre megtanítottak …..
És egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra  kezemben az olló és nyiszálok… és támogat mindebben a kis családom….
Akkor még kezdetlegesebb formákként, de  sorra  jöttek  a babák, angyalkák, tündérek, állatkák és míg lehetett kedvemre öltöztethettem a lányaim …… (Akkor még nem voltak angol turik, melyekben álomszép zsákmányokra lelhetnek  manapság az élelmesebb látogatók …….)
Így hát kénytelen voltam a Burda újságokból  a boldogan kiollózott , szabásminták alapján rucikat varrni nekik , amíg nem elegük lett abból, hogy  ők másképp öltözködnek a  társaikhoz képest….
Tudomásul vettem  a dolgot és utána csak a figurák varrásaiba öltem az energiáim,  alkalmanként  el is adtam őket néhány  akkor még jól működős kézműves boltocskába….
A nagyobb szárnyaim  viszont akkor kezdtek kinőni igazán , mikor megszűnt egy korábbi  hosszabb kivitelű állásom , és a sötétszínű kétségbeesés helyett , intenzívebben  lecsaptam  a varrógépemre, mint az egyetlen lehetséges önmegmentési útvonalra……..
Ehhez még kellett persze, az akkor frissen induló MESKA kézműves portál által nyújtott értékesítési lehetősége is ….
Onnantól kezdve , évekig magamra húztam a négy falat és csak varrtam és varrtam , boldogan lubickoltam abban a térben és időmennyiségben, melyre mindig is vágytam …..
Annyi minden szakadt ki belőlem ……és  büszkén tekintek vissza rájuk és annyi, de annyi pozitív visszajelzést kaptam a vásárlóimtól….  Balzsam a lelkemnek, bármikor, ha visszaolvasom a kedves szavaikat……..
Soha nem lehetek elég hálás ennek az időszakomnak, mert életemben ekkor ízleltem meg először az önfeledt, szabad alkotás mámorosító ízeit , az ebből felszakadós örömünnepeim , a teli vigyoraim az életre ,akármilyen minőségben is zajlott bárminemű esemény  körülöttem…..
Olyan kerek volt a világom , rendezett  a családképem és szerettem a munkám ….. Megtehettem, hogy vak és süket lehettem a körülöttem folyó zajokra….
A munkáim során  csakis jó töltetű és kedves emberekkel kapcsolódok össze virtuálisan, vagy anélkül,  melyek tovább lökdöstek folyton a pályámon….     Sokféle megbukott hitem nyertem vissza bennük és általuk …..erős energiákat kapok a kézművestársaimtól és vásárlóimtól , kis családomtól, barátaimtól,   kik által is , ma már sokkal magabiztosabban , határozottabban élem meg a helyem a világban …..
Amiket varrok a bennem élő kettőségem lenyomatai …   Egyformán él bennem a finomságra, szépségre, érzékenységre szomjazó énem és a másik , amely elutasítja a megszokott formákat, folyton újdonságokra , vadabb színekre és formákra szomjazik……
Szeretek olyan formákat alkotni, melyek ugyanúgy beilleszthetősek a gyermekek és a felnőttek világába……   A táskáimra élet-  és álomrészleteket varrok síkban…. és aztán,  ha úgy hozza a kedvem, megjelenítem a térben is…  Kézzel foghatós, gyömöszölhetős,  szeretgethetős figurákká változnak ……..
A fejemben folyton kavarognak a színek, mesék, gondolatok , elcsípett életképek,  pörög az agyam ezerrel még akkor is, mikor nyugodtnak látszódom ….  Talán olyan lehet belül az agyam, mint egy fotókkal telipakolt raktárhelyiség és bármikor képes vagyok rá, hogy  előhúzzam onnan az aktuális  darabot , melyből ihletet meríthetek….
Nagyon nyitott szemmel járok a világban, látom a világunk szépségeit és árnyoldalait is egyszerre….  A fényt és az árnyékot bármiben, kart-karba öltve , sohasem külön …..  Így vagyok kerek és egész  .
Az aktuális hangulataim vezérelnek , mikor a matériához nyúlok  és  hagyom , hogy hasson rám a körém fonódott világ,  ilyenkor  egy  sajátos dimenzióból varrok babákat, táskákat, egyéb kiegészítőket , dekorációs elemeket, ide-oda, ruhaneműkre, lakásberendezésekhez, fotózási kellékek gyanánt……..
Mikor mire van szüksége másoknak és nekem ….
Az utóbbi időkben viszont megromlott sokféle minőség körülöttem,  melynek bántós hatásai egyre kevésbé segítenek az alkotásaimban ……….
Képtelen vagyok ebben a foszlottságban  hatékonyan  dolgozni, levegőt venni, amikor már másképp nyílik rá a fülem, és másféle szemszögből látok rá  a  honi világra és hallom más emberek fájdalmas kétségbeeséseit a kevesebbé töpörödött  jótékony felületek  között ………
Azt gondolom, hogy a művészek érzékenységi szintjei a legfinomabb műszerek a körülöttünk zajló folyamatok jelzéseire…… Nem tudok és nem is akarok  közönnyel  reagálni  a nagyobb közösségi terünkben végbemenő,  ilyen-olyan színezetű történetekre …
Megváltozott körülöttünk az élet és így letörtek egyenlőre a szárnyaim .. …   Akarom, nem akarom , de sokszor úgy érzem máshol lesz dolgom , amiről fogalmam nincs persze,  hogy hol is , de most sokféle kérdőjel okoz bizonytalanságot a korábbi , kiszámíthatósabb  alkotós ,  tevékenységi körömben  ……
Elérhetőségeim :
http://larion-larion.blogspot.com/
https://www.facebook.com/people/Erika-Veres/1708373199
https://www.facebook.com/pages/Larion-Textil/356120814407636
ILLABELLA    /  a  MESKÁ-n    ( hamarosan )
Ízelítő kedvenc munkáimból :



Színes, egyedi,
igazi egyéniség.
Tündérvilágba,
mesébe illő légiesen
könnyed alakok.
Bájos tekintetek,
igazán nőies darabok….
Most  esélyed van
megnyerni Erika
munkái közül a képen
látható csodaszép
kitűzőt !
Játssz érte facebook-os
oldalunkon !
Sok sikert !

Zene pedig egy jó kis swinges turmix :
 http://soundcloud.com/orditronic/orditronic-swing-now