Az üzenethordozós kamaszokról..........

Az utóbbi időkben rengeteget gondolkozom az egyre markánsabb jelenségeken, melyeket a mostani tizenéves fiatalok hordoznak magukban, akikkel nem tudnak mit kezdeni sokszor a szüleik, a pedagógusok, akikre lehetetlenség ráhúzni a korábban meghatározhatós címkéket...........

Ezek a gyerekek nehezen kezelhető, büntetésre nem reagálós, nagyon erős akaratokkal, lázadóképességekkel, másféle érzékenységekkel, átlátó képességekkel,( tehát a hamisságot azonnal átszűrős és nem tűrős képességekkel), és olyan érett intelligenciával és érzékenységgel rendelkeznek, mely megzavar elég sok és más értékek szerint nevelődött mostani felnőtt embert....

Meg kell értenünk az üzeneteiket, és van egy nehéz hírem, nekünk kell hozzájuk változnunk, szülőknek-pedagógusoknak.....

Olyan tükörfelületek ők, melyektől nem kell megijedni, ha visszatükröződik a saját életeink disszonanciája......az oktatási módszerek hibái, a büntetések rosszul kódolt nyelve helyét másféle iránynak kell átvennie......

Pont ezért van tele minden iskola a látszólag "nehéz gyerekekkel".......... ne csak egyoldalúan gondolkozzunk, értsük és fejtsük meg az üzeneteiket.......és ne akarjuk homokba dugni kényelmesen a fejünket.......

Azt gondolom nem a legjobb megoldás a pedagógusoktól, ha megbuktatnak egy fél osztálynyi gyereket, mert képtelenek megtalálni az utat, ahogy kölcsönösen együtt tudnának működni.....

Feltűnő a sok buktatás bárhol....., amit nem tartok ésszerű megoldásnak......

És azt hiszem inkább hálásnak kell lennünk azért, amiért segíteni próbálnak rajtunk....egy tisztább és szeretet teljesebb útvonal felé kényszerítenek a sajátos eszközeikkel, melyeket folyton félreértenek.......

És ne nevessük ki ezt az egész jelenséget, mert ez egy nagyon is komoly dolog, ami nem kerüli el az életeinket....... , akárhogy legyintenénk minderre.....

Muszáj szembenézni a problémákkal, és javítani önmagunkon...a közösségeinken, mert csak a saját javainkat szolgálja..... És így jutottam el az "indigó gyerekekhez", mint jelenséghez és annyi mindenre adott választ.............

" Úgy tűnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnőttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.

Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, főleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad.

Az indigó gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltűnőek közülük a tinédzserek.

Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével.

Nem könnyű ma gyereknek lenni, különösen az indigó gyerekek helyzete nehéz, a rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt . A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket.

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigógyerekek szemszögéből:

Változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegéről egyáltalán nem beszélő rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelősséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat.

Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különböző tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.

Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, értékelő iskola rendszerre megfelelő módon reagálnak.

Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható.

Spirituális önismerettel mentesítik magukat a hibás befolyásolástól.

Ismerik az "igazságot", ezért tanítójukkal szinte felnőttként szállnak szembe, amikor logikátlanságot tapasztalnak, vagy követelnek tőlük. Lázadók, szemtelenül igazmondók, nem tűrik a megalkuvást.

Kimutatott érzelmeikre retorzióval válaszoló tanítóikat nyíltan bírálják és megvetik. Ilyenkor felnőttként intézkedve, akár még iskola váltást is követelnek. Megoldásként nem fogadják el a felülről érkező megoldásokat, de partnerként mindig meggyőzhetők, ha logikusan elmagyarázzuk a megoldási képleteket.

A családban:
Tisztán, nyílt szívvel érkeztek, belső programjukban hordozzák a megoldó ideált.

Tudatalattijuk tisztában van küldetésükkel, ezért értetlenül állnak az álnok és megalkuvó felnőtt parancsuralmi nevelési szokásai, eszközrendszerei előtt.

Makacs ellenállóként láthatjuk őket, akik még a szüleikkel is szembeszállnak az igazságukért, ha nem találnak megértésre, akkor elmennek a szülővel történő lelki szakításig akár már 10 éves korban.

Türelmet , egyenrangúságot igényelnek, mert nem tudnak mit kezdeni az Univerzum adta hatalmukkal gyerekként a felnőttekkel szemben.

Belső üzenetük: a szellem elsőbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek.

Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylő rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülők és pedagógusok segítsége nélkül.

Az ilyen szülők minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe, de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvű iskolarendszerbe kell illeszteniük őt.

Káros következmények:
Előbbiből adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességű, belső céllal és küldetéssel érkező indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre?

Amerikai kutatók a következő megállapításokat tették:
Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitást, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, magányosságot, gyermekkori betegségeket stb. okozhat.

A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat.

Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban ( tinédzser és felnőtt korukban, túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függőség stb.) és az öngyilkosságban nyilvánulnak meg.

Legnagyobb veszélyben a ma huszonéves Indigók vannak, akik szembe találják magukat a határtalan kortárs cinizmussal, az értékrendek körüli bizonytalansággal, ami súlyos lelkiválságot okozhat.

Nagy felelősség van a felnőtteken, mert az indigó gyerek ismeri a "fényt" és gondolkodás nélkül választja megoldásként az ahhoz való visszatérést, ha veszélyeztetve látja isteni küldetését.

Egyes tudósok, miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében, számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedő, lényeges megfigyelést tettek:

Gyermekként, baba korban ismerik fel a szülő partnerségét, s már ebben a korban, tanítják szüleiket, s ha kell akkor hisztivel, daccal, kedvességgel!

Ha a szülő nem fogadóképes, akkor gyerek 4-5 éves korára olyan intenzív figyelemfelkeltő és tiltakozó módszereket választ, amit sokan hiperaktívitásnak diagnosztizálnak!

Végzetes hibaként, gyógyszeres kezeléssel kísérlik meg korrigálni a természetes folyamatot azok a pszichológusok, orvosok, akiknek a kezére játsszák a szülők a gyermekeiket!

Erre egyetlen gyógymód: a törődés, a játék, a gyerek központba engedése, az együtt homokozás, a gyermekkel való séta egy parkban, egy állatkertben, vagy magában a természetben! De a sport is helyre teszi ezt a látszólagos problémát.

Fontos, hogy az ami a gyereknek természetes, az intenzív mozgás igényt, a szeretet tudatot nem szabad a gyerek előtt különleges képességként beállítani!

Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják.

A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát?

"Nem kell és nem is lehet különbséget tenni gyermekeink között, akár problémásak, akár nem. A gyermek az élet legnagyobb áldása, a jövő hordozója.

A világ óriási változásban van. A felnövekvő generációra olyan hihetetlen feladatok várnak, mint a környezet megóvása, a tudatosság magasabb szintre emelése, az egyre fokozódó feszültségek feloldása. Az látható, hogy az éppen felnőtt generáció folyamatosan bukik bele ezekbe a feladatokba. A megoldás egy másfajta életszemlélet kifejlesztése. Gyermekeink erre a feladatra születnek meg. Nyíltak és őszinték, nem tűrik a megalkuvást és az igazságtalanságot. Nem volt ez máshogy régen sem…

Problémáikat leginkább mi okozzuk, mert nem értjük meg, hogy miért vannak a kommunikációs problémáik, a figyelem zavaros és hiperaktív állapotaik.

Nem értjük és nem is érthetjük, hogy miért vannak 3 gondolattal előrébb az írás, az olvasás, vagy a számolás esetében, miért nincs szinkronban az agy és a kommunikáció.

Miért próbálnak egyszerre több gondolatot is megfogalmazni? Végiggondoltuk-e egyáltalán, hogy milyen információ-özön zúdul a mai gyerekekre?

Felelősen kijelenthetjük, hogy az étkezésükről a legoptimálisabban gondoskodunk? Mondhatjuk-e nyugodt szívvel, hogy eleget vagyunk velük?

Újra kell értelmeznünk a korábbi pedagógiai és nevelési elképzeléseket, annak függvényében, hogy a jelenleg születő gyermekek, mind veleszületett képességeik tekintetében, mind az egyre gyakrabban felmerülő problémákban is nagyon különböznek a 80-as évekig született gyermekektől.

Sok könyv jelenik meg mostanában az indigó gyerekekről, de ezek a könyvek elfelejtkeznek arról, hogy ezek a gyermekek egy része mostanra már a kamaszkoron is túl van, sőt jó néhányan a felsőoktatásunk padjait koptatják.

Ideje észrevennünk, hogy változásra van szükség, mégpedig olyan mérvű, amely új alapokra helyezi a szülő és a gyermek, illetve a pedagógus és a gyermek kapcsolatát.

Ha ezt megtesszük, akkor könnyebben értjük majd meg gyermekeink problémáit és hamarabb találunk megoldásokat ezekre a gondokra.

A mai kor gyermekei képességeikben messze felülmúlják a korábbi generációkat, s csak rajtunk múlik, hogy felnőttként mennyire képesek majd beteljesíteni a „küldetésüket.”