Ma nyári ünnep van nálunk..... 15 éves lett a Lolita.....

Szerelemgyermek....
Az elsőszülöttke........ mennyit bénáztunk körülötte a Férjemmel......
A Lolita születése is derűs volt és néha komolytalan voltam, mert nem tudtam mi vár rám......, aztán megtudtam, de szerencsére elég gyorsan kipattant belőlem 15 éve, este 9 óra 25 perckor ( annyira néztem azt a fejem előtti órát , mindig a percmutatókba kapaszkodtam a fájások között...).....
A fogadott orvosom a szülés előtt másfél hónappal közölte velem, hogy pont ebben az időpontban megy szabira....... Hát nagy fényesség és örömérzet nem töltött el.....nem is nagyon ismertem más nőgyógyászt.....aztán úgy döntöttem nem is görcsölök ezen, rábíztam magam a sorsomra......
Egész jól tettem..., mert amikor este 6 órakor beindultak már erőteljesebben a fájások, épp egy fiatal-charm-os dokibácsi ( Pusztai Zoli dr..) fogadott nagy vigyorral , lazán és olyan kedves volt.....sokkal kedvesebb, mint a nagy szaktekintélyű, de szófukarabb Tankó dr.... ( A Blankánál már tudatosan Őt választottam ).
Ügyesen levezette a szülést és közben szórakoztatott, mikor kinyomta belőlem a méhlepényt megakarta nézetni velem, mert szerinte: gyönyörű volt.........hát részemről.....annyira nem izgatott fel.....
Aztán mikor két lábam az égnek állt és varrta össze a repedésem, (mely a Lolita nagyobbacska fejétől származott...)..... tovább humorizált a varrásfajták lehetőségeit ecsetelve: matyó vagy sárközi hímzést szeretnék.......
Hát ilyen "jó" hangulatban éltem meg az első szülési élményem, a fájásokat is elég jól viseltem....
A kórházban még normális volt minden, hisz tették a dolgukat az ápolónők a csemeték között....
Na de amikor hazamentünk és pont hétvége volt, és csak hétfőn jött ki a védőnő....volt két napunk, amikor rém hülyék voltunk a Férjemmel..........
Annyira gyagyásak voltunk, hogy az Anyut sem akartam látni, segítségét elfogadni, hogy majd Mi megoldunk mindent...nagy arcoskodás volt és jól megbántottuk a hozzátartozóinkat.....
Végig a Férjem asszisztált mellettem az első időkben és nem volt azért rossz választás, mert Ő egy igazi "anyaszívű Férfi", aki rengeteg segítséget adott a hozzáállásával, jobban elviseltem , mint a saját külső hozzátartozóim, akikkel amúgy sem volt annyira szoros a kapcsolatunk....hát talán ezért is...... De csillagos ötöst érdemel utólag is a támogatásaiért......

A Lolitát a 30 fokos hőségben takargattam, nehogy kihűljön...a Férjem meg vette le róla rétegeket...., nem mertem fürdetni...azt a Férjem tette vagy 1 hónapig, mire volt bátorságom hozzá.......
és még tudnék mesélni, de inkább nem égetném magam..hahahah... A lényeg, hogy két bolond aggódós szülő voltunk, aki túlreagált sok mindent a Lolita körül....... szerencsére a Blankánál már lazábbak voltunk.....
Amúgy olyan jó kis békés hangulatú volt a több, mint 3 év Vele...... nyugodt és megbízható, kiszámítható, melegszívű kisemberke volt elég sokáig...... sokat nevettünk és imádtam az anyaság könnyed és önfeledt pillanatait, ahogy anyává lehettem mellette........
A kamaszkori hormonbuggyanás azért okozott fordulatokat a személyiségében....és nem írom azt, hogy akkor minden oly felhőtlen volt, mint korábban.... de megbírkózunk a problémákkal és azt gondolom az alapozottság mindig egy stabil , és jó dologként fog működni az életében, akármennyire el-eltér olykor az útvonaláról......, amit szintén hagyni kell...hadd tapasztaljon, hadd érjen és nem baj, ha pofonokat is kap.....el kell tudnia viselnie, mert az életben nem leszünk mindig Mellette....és már nem olyan kedves és melengetősek a viszonyok akármerre nézek....., ahogy korábban..... Muszáj idomulnia Neki is és nálunk mindig megkapja a törődést és meleg fészket, melyben regenerálódhat......

Hát ezek a pillanatok jutottak eszembe hirtelen...és annyira gyorsan elszállt ez a 15 év....... olyan rövid az élet és olyan gyorsan felnő egy gyermek......
Hát boldog szülinapot Lolitám....