Popper Péter emlékére.....

“Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az”

Ez egyike azoknak az örök érvényű gondolatoknak, amelyeket a legismertebb magyar pszichológus, pszichoterapeuta és író hagyott ránk. Popper Péter hetvenhat éves korában, hosszú betegség után ma hajnalban hunyt el. Élete utolsó pillanatáig dolgozott.

MAKAY ANIKÓ-tól (http://makayaniko.blogspot.com/ származnak az alábbi gondolatok:

" Fejben dől el minden. Az is, hogy kire szavazunk, hogy visszaveszik-e az üvegeket, vagy pedig megnyitják-e a légteret.
Vajon a fejben dől el minden.? És ez vajon harmóniában van a szívünkkel is?

Egy példával hadd illusztráljam, mire gondolok. Popper Péter életműve sajnos a szomorú apropó miatt mostanában sok újságírót foglalkoztat. Előásnak barátokat, ismeretlen vagy ismert embereket, akikre hatással volt. Elővesznek vele készült interjúkat. Az egyikben ő maga személyesen meséli el, hogy 48 évig nem írt csak az asztalfióknak- pontosabban egy kék tengerészládának... Miért is?
19 éves korától jelentek meg írásai. Gyönyörűen induló karrier is lehetett volna, amíg... Amíg egy számára meghatározó ember meg nem mondta neki a maga keresetlen módján, hogy ÍGY nem érdemes írni, ez nem elég értékes.
Kész. Paszz. Érzelmi bezáródás. Csigaházba bebújás.
Popper Péter pedig néhány álmatlan élszaka után csak a tengerészládának írt. 48 éven keresztül semmit ki nem adott a kezéből. (Persze tudjuk, hogy minden jó, ha jó a vége... népszerű és termékeny író lett belőle később, amikor túllépett ezen a terhen. ) Itt meghallgathatod az interjút. (A félórás blokk végén keresd.)

48 év. Egy ember véleménye miatt. Jajj-jajj-jajj. És hányan jártunk hasonlóképpen...
És hányan lettek közönyösek tőle. Bezáródtak. Megtörtek. Cinikusak. Vastag páncélok mögött kuksolnak.

Talán pont te is így jártál. Talán a te fejedbe is beköltözött valakinek a korlátozó véleménye mondjuk az életről... az alkotásról... a szerelemről... vagy a gyerekvállalásról...
Neked ne kelljen 48 évet várnod. De amúgy sosem késő.
Hahó, van rá mód, hogy szabadulj belőle. Egészséges mód. "