2010. április 25., vasárnap

Elsőszülöttem.......büszke vagyok rá............


Nehogy azt higgye bárki, hogy egy szép kislánynak csak úgy az ölébe pottyannak-pottyantak az élet jóságos dolgai.....
A látszat megtévesztő, mert küzdött Ő mostanában eleget, és az bánt, hogy oly korán csalódott a felnőttvilág egy részében....
Szerelemgyermekként jött a világra...... Bevallom eléggé körül aggódtuk a folyamatos cseperedését ....... már rötyögök az egészen, de mentségünkre legyen hozva, hogy hát első gyermek volt .....nyílván minden előnyével és hátrányával körülszőve......

Amúgy elsőként nem jött rosszul a nyugodt, megfontolt és türelmes , alkalmazkodni képes és mindig nevetős , érzelmileg túltelített belső berendezése, mely által eléggé kiszámítható kis nőcike volt, akivel órákat töltöttünk el akár egy homokozóban és bármilyen helyzetben, mert nem volt izgága típus.....
A 3 évnyi boldogságos gyeses időszakot örömmel töltöttük el egymás társaságában, nehezen is szakadtunk el egymástól mikor eljött az első leválási felület ideje.......
Szerencsére kifogtunk két kedves ovónénit, akik melengetve egyengették az ott töltött idejét és hasonló örömöket élt át a kis társaik között, mint amilyet otthon megkapott.....

Hipp-hopp gyorsan elszállt ez a következő 3 év és elérkezett egy újabb megmérettetősdi a közös életünkben az iskolaválasztás...... A közelünkben 3 iskola közül sikeresen bejutott a legerősebbe, mert hisz felvételin döntődött el már akkor is 14 évvel ezelőtt, a tudásszint............

Persze hallottam én jó sok rémhírt erről a suliról, hogy csak 4.-ig jó, és utána nem jó szívvel ajánlott területté válik..., de kit érdekelt ez akkor, pláne, hogy olyan pedagógusok kezei közé került a Lolita, akik szintén jó minőségű kapcsolatot tudtak ápolni bármelyik gyerekkel a kezük között, kivételezés és kategórizálás nélkül......
És ebben a pedagógusi hozzáállásban megvolt a szerető szigor, a követelmény és ápolták a lelküket és mindenre kiterjedt a figyelmük.... gyönyörű álom és ajándék volt ez az időszak is........, jaj csak ne ébrednék fel......
Nagy betűs pedagógusoknak hívtam őket, mert mindegyik gyerekből kihozták a maximumot, úgy hogy nem rokkantak bele, hanem nagy szárnyakat növeszthettek és boldogan követték a tanítónénik utasításait..... És ebben az osztályban szinte csak jó erős tudású és képességű gyerekek gyűltek össze, így a Lolita is elég jó tanuló volt........ ( ez fontos)

Mindenki zokogott az utolsó évzárón, mert nemcsak a gyerekek voltak jó fejek és a tanítónénik, hanem a szülők is......nagyszerű kapcsolódások, együttlétek születtek a gyerekeink ismerettsége által.......
És igen a felső, melyről soha nem gondoltam volna, hogy annyiféle szenvedést fog okozni a Lolitának és vele együtt az egész családnak......
Eltelt jó pár hét, a Blanka akkor lett elsős és szerencsére pont a Mónikáékhoz került Ő is ( újabb biztonságos 4 év)...és Rá akkortájt jobban figyeltünk....
Eközben a Lolita 2. és a 3. héten már szorongva indult az iskolába...,,,,,,,,lassan beindult Nála a folyamatos hasmenés, többszőr panaszkodott egyes pedagógusok durva és megalázós hozzáállásaira..... Lassan elkezdtek romlani a jegyei is ......, beírást is kapott az új osztályfőnökétől, akiknek valamiért szintén nem volt szimpatikus.....

Amikor bementem az első fogadó órára, akkor már jelezni merészeltem diplomatikusan három tanárnak, hogy betegedik a Lányom és nem volt ilyen, és mi lehet ennek az oka.........., de ez a három hasonló karakterű megfáradt és öregedő pedagógus hölgy unottan és nagyképűen és kíméletlenül , csak szidták a Lányomat....... nem is mentem be Hozzájuk soha többé....... Az volt az érzésem, hogy irritálhatja ezt a típust a Lányom neve, vagy a fiatalsága, szépsége ????? Ki tudja????

Bocsánat egészségesen vagyok elfogult csak mindkét Lányommal......

Hát ne is mondjam az első félévi jegyei totál rosszak lettek...a majdnem ötös tanuló lányom 2-3 -as tanulmányi értékre állt be......
Miközben egyre jobban kezdett magába fordulni, kétségbeesve láttam-láttuk, hogy a szemünk előtt megy össze, a szárnyacskái tövig lenyesve, és már Bennünk is az ellenséget látta.....
Iszonyú volt ez a két év....kértem, hogy hagy vegyem ki a suliból, mert olyan boldogtalan volt, de Ő meg ragaszkodott a társaihoz, akik ahogy említettem jó fej kis emberkék voltak......
És nem tudott jól teljesíteni, mert folyton leblokkolt a suliban , itthon hónapokig tanultam Vele, pedig korábban nem volt erre szükség......nálam mindig jól teljesített, de a suliban másnap sorra leminősítették, hozta a ronda kettes és egyes jegyeket és totál tönkrement az önértékelése.......
Nem tudom melyik felnőtt pedagógus volt az aki ennyire megtört Benne valami fontosat és akire nagyon mérges vagyok azóta is, mert rengeteg nehézséget okozott ez a családi viszonyainkban is......

Igazából tétovák lettünk ....... (és mivel éreztük, hogy ebben a suliban elég erős a tanári összefonódás és akár az alkoholizálós tornatanárt is megtűrik, ott mi labdába nem rúghatunk aggódós szülőkként , pedig sokan panaszkodtak szülők és már sok-sok éve az ott folyó defektes személyiségjegyű néhány tanár rossz nevelési stílusára, mindig ott maradhatnak..... Miért is ??? ) Akárcsak a politikai életben nagyban.........
Ja és pont akkor volt nekem is az életemben párhuzamosan , a korábbi munkahelyi idegmenésem a pszichoterrorista főnökömmel, hát nem voltam túl jó állapotban én sem........
Sokat vitatkoztam a Férjemmel, aki szerint a Lolita lett lusta és link.....miközben jól látta, hogy mi lett belőle.....
Sokszor kiálltam a Lolita mellett, mert ha magára hagytam volna, tudom még nagyobb baj lett volna az érzékeny belsőjében........ ( óhatatlanul a magam esete lebegett a szemeim előtt, ahogy értem sosem állt ki az anyukám, sőt....nagyon sokszor csak szidtak, pedig nagyon fegyelmezett és szófogadó kislány voltam és megfelelési kényszerek így alakultak ki l bennem ).......szóval ezért szállok szembe olykor a Férjemmel is, mert tudom milyen kegyetlen érzés lenne a magára hagyatottság érzése.......
Voltunk kineziológusnál, nevelési tanácsadóban, de érdemben nem tudtak segíteni.....
Aztán amikor az 5.-es bizonyítványában a jegyeket megláttuk, akkor már nem érdekelt a Lolita ragaszkodása, megbeszéltük-rábeszéltük, hogy a fejünk tetejére is állhatunk, de nem fogják értékelni ezek a pedagógusok a küszködéseit, ezért kiveszzük innen.....
Nem volt egyszerű sem könnyű döntés, de újra szerettem volna látni az örömöket a szemében és az elveszett fényeket, és azt akartam látni, újra tudja szeretni és becsülni önmagát, ahogy megérdemli.....
Nos ez az újabb két év sem lett a másik suliban annyira fényes és egyszerű, de abban mindenképp segített, hogy újra megtalálta jól önmagát és sokkal boldogabbá vált......persze a Férjem neheztel Rá, mert tanulhatott volna jobban is és persze nem voltunk biztosak abban, hogy bejut egy jobb színvonalú intézménybe, ahova mindig is való volt........., mert közben kamasz lett és igen van Neki is link oldala és erős személyiség és szeszélyes, de akkor is a mi vérünk a mi Lányunk......

És emlékszem arra a telefonhívásra, melyben a korábban említett rám-ránk folyton irigykedős és nem túl jó indulatú sógornőm tett, hogy miért nem fogadjuk el, hogy a Lolita rossz képességű, miért erőlködök másik suliba való átíratással........
Hát ezért van bennem ez a nagy betűs HURRÁ, mert visszaigazolt igenis az élet, hogy kapott egy újabb esélyt ez a megtépázott lelkű Lányom, hogy van még egy jó kis iskola, ahol nem arra kíváncsiak, hogy korábban milyen siralmas jegyeket produkált, hanem a jelen tudás az ami dominált. és bizonyíthat....... Ééés egy csomó volt osztálytársával is újra egy közösségbe kerül és jó lesz találkozni a Szülökkel újra....... Úgy érzem jó lesz most ez a vonal az életében........

Ez most sok jó energia és öröm és Rá fért mindannyiunkra és igenis megéri nem belenyugodni, passzívnak lenni, ha lehet másként is ......a kényelmesebbnek tűnő és fájdalmakkal telített köreinkből kilépni és szembe menni az ismeretlennel is akár............
Éééés most lesz a Blanka felsős ugyanabban a suliban, de úgy érzem az Ő habitusa mégis jobban fog illeszkedni ebbe a versenyistállóba.......és résen leszek most is...........és azt hiszem nem leszek most tétova, ha bajba kerülne Ő is.....de szerintem nem lesz vészes............ Ámen...........

13 megjegyzés:

  1. Szeretnék gratulálni Lolitának:))))))))

    Átéltem újra én is a kezdeti kudarcaimat, utána én is egy családias hangulatú kis városi gimibe kerültem, ahol annyira jó eredménnyel végeztem, hogy képzeld, felvételi nélkül felvettek a fősuliba:))))
    Ott majd új lappal fog indulni Lolita, nem undorral fog bemenni, ez nagyon sokat jelent, főleg mi Rákok annyira érzelmi alapon működünk.
    Annyira átérzem az örömötöket:))))) Adnék Neki 2 puszit:))) Átadod??
    Bízzatok Benne, hidd el meghálálja. Többszörösen is, biztos vagyok benne.
    Bennem is bíztak a Szüleim, nekem is csak az Ő segítségükkel sikerült, ÖRÖK HÁLA NEKIK!

    NAGYON SZÉP KÖZÉPISKOLÁS ÉVEKET KÍVÁNOK LOLITÁNAK!!!

    Puszi Nektek

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen , Nelli!!! Én is ezt érzem, hogy nem lehet másként, ideje szárnyalnia újra felfelé!!!!! :))))))))))

    VálaszTörlés
  3. Sok erőt és szeretetet kívánok nektek..., annyi mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, de már elmondtad a lényeget..., sajnálom a gyerekkorodat és az enyémet is, olyan jó, hogy tudtunk mások lenni... :)

    VálaszTörlés
  4. Sok erőt, sikert kívánok én is a szép nagylányodnak!Tanítónő vagyok, az egyik osztályomba is járt egy ilyen történetű fiúcska. Ott nem én voltam szerencsére a gond, hanem pont a társai, ők is váltottak és minden nagyon szépen alakult. :) Néha változtatni kell, akár mások véleménye ellenére is. Jó ilyen "sikersztorit" olvasni! :))

    VálaszTörlés
  5. Drága Larion,

    egy szülö lesz az aki bármit megtesz a gyerekéért, és egy anya az anya.
    Sztem az anyák azok, akiket inkább a megérzéseik irányítanak, az apák, általában objektívek....de kell mindkettő, így a jó!!!!!!
    Én objektívtásból keveset kaptam, de én így lettem, én :-)
    A név meghatározza az embert, És Lolita, olyan egyedi, és különleges, mint a neve-!!!!!
    Ezt hidd el!

    Bár most nem mondom, h nagyon érzem, és most épp nagyon nem jó uton avgyok, de én is imádom a különleges nevemet:-))))
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Jajj, de nagyon drukkolok neki! És nektek is, hogy több ilyen baromságot, hogy "rosszképességű" ne halljatok!
    Kicsit most én is slamasztikában vagyok: a kisebbik húgom 13 éves lesz a nyáron. És Anyu átiratta egy erősebb 6 osztályos gimibe, amitől a hideg kirázza Esztert. Az eddigi szorgalmát kezdi elveszíteni, és a teljesítményén is meglátszik a háborgás. Nehéz a kamaszkor: márcsak az a kérdés, hogy ki mennyire éli meg nehezebbnek.... Reméljük, hogy a kölköknek a fejében ez csak egy balhés időszaknak marad meg és nem valami rosszabbnak!

    VálaszTörlés
  7. Gimbe ment? :)


    Nagyon jól döntöttetek!! Az embernek szembe kell szállni, és igenis egy anyának néha anyatigrisnek kell lennie. Persze a realitásokat is szemben tartva... és maximálisan ismerve gyermekünk.

    Néha nehéz.. nagyon nehéz.... ahogy nőnek, egyre nehezebb... de mégis valahogy elevickél az ember :)

    VálaszTörlés
  8. De jó is lenne egy burok köréjük...
    Talán van is... hogy hiszünk bennük és nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szeretjük őket. Tűzön - vízen keresztül értük...
    Ki azért mert EZT nem kapta meg, ki azért, mert éppen ezt a mintát látta, tapasztalta...

    Milyen rossz azoknak a gyerekeknek, akiknek sem ez, sem az...

    Az osztályzatok meg nem számítanak mindig annyira...ahhoz, hogy megértse mekkora a tanulás tétje, majd eztán érik... közben meg csak hadd szárnyaljon! Élje csak meg a kamaszéveket... DE AZT JÓL!!! "Csak" Te és az apja kell hozzá...:)

    A gimis könyveimet rajzfüzetnek és naplónak használtam a suliban ...vagy körül:)))...a főiskolán évfolyam-első voltam sokáig...

    Na nem folytatom tovább, még megköveznek a tanító kollegáim ...:)))

    Lényeg, hogy... Lolita légy boldog az új sulidban!:)

    VálaszTörlés
  9. Jaa, nem írtam le melyik suli ez:, Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola: kereskedelmi-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoport..
    Nos ez volt a megkérdőjelezett suli korábban, mert ahogy ismerem a Lolitát még nem tudom elképzelni, hogyan illeszkedik bele a személyiségébe ez a vonal...., de mindenképp ez a suli most felkapott a városban és tényleg jó szellemű, és jó minőségű az odajáró gyerekek "anyaga "is...., és az a lényeg, hogy a Lolita ennek a sulinak tényleg örült, pedig korábban egy "humán tagozatú" közepes minőségű kisgimibe akartuk elhelyezni, hogy időt nyerjünk, mire kiderül mit is akar kezdeni az életével,
    hisz későn érős típus......
    De azt gondolom meg van a célja ennek a történetnek és remélem kiderül esetleg Róla, hogy van Benne képesség ehhez a szaktárgyhoz és lesz egy ember talán ebben a családban , akinek kifejlődhet az üzleti érzéke, nem úgy mint nekünk szülőknek, mert abból kevés híján vagyunk.......
    Na, mindegy vérmes reményeket már nem táplálok, majd meglátjuk...... :)))
    Köszönöm MINDENKINEK a kedves hozzászólásait !!!!!!!!

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy sikerült a felvételi!
    A fiam is felvették egy humántagozatos, egyszerű, kerületi gimibe. Szeretett volna a Vörösmartyba dráma tagozatra menni, de be sem hívták a rossz felvételije miatt. De sebaj, itt is van drámakör, és ha tényleg ez érdekli, akkor akárhonnan lehet színész.
    Megható volt, amit leírtál, nagyon jól sikerült gyermek, legyen boldog az élete.
    Még annyit: férjjel nyugodtan szembe lehet szállni, nem náluk van a bölcsek köve. Egy szimmetrikus kapcsolatban ez természetes is: ütköztetni az álláspontokat. Csak ebben az országban még annyira sem jellemző, mint másutt.

    VálaszTörlés
  11. Eszembejutott egy cikk Vekerdy Tamástól...egy anyuka pont ilyen problémával fordult hozzá, mint amit Te felvázoltál (az iskolaváltást ott se tették meg, pont a barátokra hivatkozva) és a megoldást Vekerdy csak az iskolaváltásban látta (nem jó sokáig várni). Hát úgy tűnik érdemes olvasni az ő tanácsait...Nálatok is ez vált be...és szerintem se lehet rögtön a gyerekre fogni az egészet...mögé kell nézni a dolgoknak, bizony...De szerencsére megtettétek a lépést...és jöttek a pozitív dolgok...Gratulálok a lányodnak is!, biztos nem volt egyszerű neki túllépni a múltbéli dolgokon...

    VálaszTörlés
  12. Szilvinek: ...Jól érzed, nem volt Neki könnyű, mert az Ő életében nagyon fontosak a Barátok a közösségi élmény és olyan jó kis emberkék voltak a korábbi osztálytársai, akikről nagy küzdelem volt elbúcsúznia........
    Félévig azt se tudta kicsoda a másik iskolában, sokáig visszajárt a régiekhez, aztán valamennyire beilleszkedett az új társai közé, és ott is meglettek az új barátságok........
    Ezért örültünk annyira, hogy újra találkozhat pont azokkal akikkel jó kapcsolata volt és van ott még más is az Arany J. suliból.......
    Az élet csak visszaterelte oda, ahol mindig is jobban érezte magát, csak 10 évesen még nem lehetett erős és tapasztalt az Őt érő szánalmas és rosszindulatú felnőtt játszmákhoz......, ehhez egy pedagógusnak sincs joga !!!!!!!
    Na, de mindegy, levontuk a konzekvenciákat, hogy ezek a fájdalmas tapasztalatok is csak erőt fognak Neki adni a további életéhez, jobban bírja majd a gyűrődéseket, és többféle ismerettségekre tett szert a két sulival...., az sem semmi........ És a legfontosabb, hogy jobban értékeli azt, hogy inkább legyen szigor a feje felett, és tanul jobban, mint ahogy a másik suliban jól felszabadult, de nem nagyon követeltek és ezt is nehezen szokta meg.....
    Na, itt majd bizonyíthat és össze kell kapni magát, mert innen kilehet bukni, ha lezserkedni merészelne....
    Bízok Benne, olyan érett sokszor......, máskor meg nem ... :))). De így van jól, hadd legyen egy jó kis középsikolás élete....., ha meg baj lesz, megküzdünk vele együtt...........

    VálaszTörlés
  13. Larion, mintha a saját lányom történetét olvastam volna... Sajnálom, de azért szurkolok neki! :)

    VálaszTörlés