2010. március 15., hétfő

Alice.....és az inspirációi.........



........Nem csalódtam, mert nem is akartam............ már kattog az agyam az új táskaképeken............. :)))))

8 megjegyzés:

  1. Mi is pont ezen a hétvégén néztük meg a moziban!!! :)))

    VálaszTörlés
  2. NA végre!!!!!! :D:D:D ...már várom mi sül ki belőle, mert a múltkor, amikor erről trécseltünk pont az jutott eszembe, hogy neked egy ilyen után merre megy a képzelgésed!

    VálaszTörlés
  3. ......Még előtte sorakoznak a megrendeléseim........, és az a kalap nagyon elbűvölt........... :))

    VálaszTörlés
  4. áá, olyan ihletforrás, azok a színek is, mi?? ah..... úgy varrnék, de nekem meg ott tornyosulnak a megrendelések előtt még a sulis dolgok is......
    kíváncsian várom az alkotásaidat :)

    VálaszTörlés
  5. Akkor Viki átérzed milyen a kötelezettségek közbeni túlfeszülés, mikor várat magára a szabad akarat megnyílvánulási formájaaaaa......, ja és nekem közben van egy családom és egyebek is....... Szóval szerintem senkinek nem olyan könnyű, ha egyszerre akar kreatív, dolgozó nő és egyebek lenni, miközben egy nap 24 órából áll csaaaaaak..... :)

    VálaszTörlés
  6. hátigen... és tudod, milyen bosszantó úgy végigülni a buszutakat, hogy tudod, hogy semmit sem tudsz csinálni, pedig az az idő mennyi mindenre elég lehetne.... (nekem ez jelenleg heti 15 órát jelent, és ez csak a tiszta buszút..)
    viszont attól tartok, nekünk az sem lenne elég, ha minden nap 48 órás lenne :))
    ja a kedvencemet még hadd mondjam el: mikor akivel beszélgetek, azt mondja, jaaaj, de unatkoztam... HOGYAN??????? asszem, ez a fogalom a mi szótárunkból rég törlődött :D

    VálaszTörlés
  7. Tegnap benéztem a 2 nagyfiammal és a férjemmel egy moziba.
    Aztán megláttam az Alice-os plakátot. De olyan nagy térelválasztó volt, ami 3 részből áll.
    Egészen közelről lehet látni csipkéket, a hímzett terítő minden szálát, a ruhák részleteit. Elképesztő.
    A fiúk nem értékelték a lelkesedésemet.
    Nem értem miért.

    VálaszTörlés
  8. Noéminek: Hát igen..... én is az anyagokat, a design-t, a díszleteket pásztáztam jócskán...., de azért hagytam magam belevarázsolódni a történetbe is és mivel ez volt az első 3 D-s moziélményem, vadul kapkodtam a fejem, mikor támadásba kerültek az arcom körül azok az édes kis rémségek.....
    Akik látták az Avatart, azok csak fanyalogtak az Alice-on...., amúgy már annyira unalmasak vagyunk a fanyalgásainkkal, nekünk semmi sem lehet elég jó........, egyszerűen csak lazítani kellene néha, elengedni az ítéleteket a fejünkből és átadni magunkat az érzelmeinknek...... Pedig olyan jó így megélni az életet....., keresni az örömcseppjeit és vígan bekebelezni, mert akár az ilyen élvezetektől is jó élnünk......
    Visszatérve az Avatar-ra, nem néztem meg.....miért is?
    Mert az első pillanatok, melyeket láttam téves gondolatokat formáltak a fejemben a filmről: azt éreztem egy újabb mese a jó és a rossz mindenkori megmutatkozásáról csak modern köntösben...... Meg egyébként már írtózom minden harci jelenettől, amit már nincs kedvem régóta megnézni és nem tetszettek a figurák, csúnyának láttam őket..... Most én is fanyalgok, tessék...... Akkor most magamból is elegem van !!!!!
    A Harry Potterrel is így voltam...nem kapott el az a bizonyos löket, mely bevonzott volna abba a világba, de a Gyűrűk urát nagyon imádtam és belekábultam teljesen.....
    Ki tudja mi ez nálam, miért így működöm?????

    VálaszTörlés