2010. január 15., péntek

....Amikor 50 év egy pillanatba sűrűsödik össze....és jönnek a kérdések: hol is van az a bizonyos gondviselés, mikor megtörik egy fiatal család élete?







Kiss Miklósként lélegzett ma hajnalig és csak 50 évet kaphatott ........
Ízig-vérig valódi lélekemberként fényezte át a körülötte megforduló emberek életét......és a Katona József Színház kézzel érinthető díszleteit különös ecsetvonásaival rajzolta-festette tele megfoghatatlan hangulataival ..........
2 felnőttkorú és két kisebb korú gyermeke és felesége gyászolja.......

......Lehet, hogy sok mindenkit magamra haragítok, de ezért sem vagyok vallásos......, mert néha úgy érzem úgy megvannak magyarázva dolgok, hogy elfelejthetővé válik az utángondolkodás.....
Amikor bajba jut az ember senki másra nem számíthat csak MAGÁRA, elsősorban......, ha kellemes és értékelhető pillanatok vesznek körül bennünket, az sem a mi érdemünk, hanem másé....... Miért is? Ez nem jó fej állapot így.....
Kissé megzaklat, amikor értékes és jószándékú emberek életébe tud belevágni a mennykő..... Miért ????, ezt most miért kellett ? Kinek volt ez most így jó.....? Rákenhetnénk talán az ördög pajtásra...ez lenne a legkézzelfoghatóbb....... Nagyon igazságtalan pillanat volt ez most .......

5 megjegyzés:

  1. Ugyenemhogynem?
    Még valamelyik nap is találkozott vele a zuram.
    Fiaink osztálytársak. A lányaink zeneovitársak.

    Néma döbbenet....

    VálaszTörlés
  2. Szia, Ildikó!
    De, igen....... Letaglózós és érthetetlen.......

    VálaszTörlés
  3. Nekem mondod.... 3 napja meghalt az APUKÁM!

    Azóta csak sírok...........


    v.

    VálaszTörlés
  4. Igen, igazad van, önámítás csak az egész, többet ér a valóság...
    De szükségük van az embereknek a vigaszra, a reményre...
    Mégsem, mert hamisan konganak, a semmibe hullanak a szavak egy temetésen...
    És mégis belekapaszkodunk, ez a semmi is jobb a nagyobbik Semminél...
    ...és így tovább...

    VálaszTörlés