Hétvégi bölcselet .......

" Miért keverjük össze az „életet” a jelenleg tapasztalható világgal ?
Mi köze az életnek ahhoz, hogy gyerekeket robbantanak fel szüleik előtt , és szülőket gyerekeik előtt, miközben felszabadításról papolnak?
Hol az élet abban, hogy minden nap egy időben kelünk ,    hogy ugyanabban a dugóban araszoljunk ,    vagy sorban álljunk ugyanazért a vonatért  ,  hogy eljussunk a munkába, ami untat, frusztrál, kielégítetlenül hagy ?

Majd hazafelé ugyanazon a dugón keresztül, és ugyanaz a sorbaállás, hogy ugyanazt az esti tévéműsort megnézzük, ami szellemi fogyatékosként bánik velünk?

Milyen életről beszélünk, amikor gyerekeinket iskolákba , egyetemekre küldjük , amelyeket arra terveztek, hogy a következő generáció fogaskerekeiként köpjék ki őket ?

Az „ oktatás ” célja a programozás , idomítás , hogy a hatalmi felépítménynek megfelelő valóság kollektív hitét ültesse mindenkibe  .
Ez az egész az alárendeltségről , a korlátozásokról és az  „én nem tudok” -  „te nem tudsz”  mentalitásról szól , mivel a Rendszer azt akarja, hogy mindenki ezt szajkózza a sírig vagy a hamvasztásig . 

 Amit mi oktatásnak hívunk,   az nem felnyitja az elmét, hanem rácsavarja a fedelet.
Mint , ahogy Albert Einstein kijelentette :  „ A tanulásomat akadályozó egyedüli dolog az oktatásom volt . ”
Azt is mondta, hogy „ a műveltség az , ami megmarad , miután mindent gondosan elfelejtesz , amit az iskolában megtanultál.   ”

A Rendszer azt akarja, hogy mindenki irányítson, tartson kordában másokat  és ez pontosan így is történik a legkülönbözőbb módokon. Amit mi szabad társadalomnak hívunk,   az egy soknevű Gulag.
Nem a Rendszer szolgál minket,  mi szolgáljuk a Rendszert.
Szolgák vagyunk, akik azzal áltatják magukat, hogy szabadok, mert nem vagyunk hajlandóak szembe nézni sorsunk valóságával.

Azonban mi ismét inkább meggyőzzük magunkat,  hogy van egy „jó állásunk”,  „jó karrierünk”,   „jó életünk”,   a gyermekeinknek „jó oktatást” biztosítunk,  aztán időnként szembesülünk a szörnyűségek szörnyűségével,  miszerint az élet ténylegesen szar.
Összehasonlítva azzal, amilyen az élet lehetne, és amilyennek szeretnénk, hogy legyen.
Valójában ez egyáltalán nem „élet”, hanem egy önámításunkból szőtt könnyfátyol.

A „Gyermeklélektan és pszichiátria” folyóiratban megjelent írás címe : „ Idő trendek a serdülőkori mentális egészségben”,
arról szólt, hogy az elmúlt húsz évben 70%-al megnőtt a szorongástól, depressziótól szenvedő tizenöt évesek száma.
Hé !   Tizenöt évesekről beszélünk !!!
A tanulmány arra a következtetésre jutott,  hogy  a „siker utáni vágy”  miatti nyomás okolható a kamaszok érzelmi sérüléseinek drámai növekedéséért..... "

SBGBuddha by David Icke ...... Love & Light for You