Míg szüretelek, addig is kis újdonságaim a MESKA-n....

Vác.....hétvége..........

Ez a vadkacsa kolónia ott pihent békésen a Duna parton, míg a Blanka ( akiről nem nagyon lett most sem jó fotó, mert nem szeret fényképeszkedni......) nem rendezte a soraikat.........

A vizes pillanatok utáni házak látványa megdobogtatta a szívem erősen.....

Nem bírtam ki, hogy azt a csontváz képet ne rakjam fel....Vác központjában borzolgatja a kedélyeket egy látványos üvegépítmény tetejéről lepillantva.....persze, egy nagyméltóságú embör maradványa.......nagyon morbid.....és a kisgyerekek is símán rálátnak, ha akarnak és miért ne vonzaná őket is az a sok átlátszó üvegfelület ? ........

Nagyon nyugodt, csendes városka Vác, most először jártunk ott, nagyon szimpatikus volt az aktív biciklis élet, az idő gyönyörű volt, nyitott "emberéletpillanatokba " ütköztünk egyfolytában..... Még az is tetszett ott, nem rombolták le az öregedő polgári házakat, (ahogy Kecskeméten igen....), és a sajátos hangulata megmaradhatott ennek a városkának.....Igazi gyöngyszem, ahol szintén szívesebben élnék, mint egy panelben....

A legjobb fotókat a Férjem készítette, szeretem a látásmódját.....

Ott parkolt a Duna parton ez a régi kék , angol autó......ezeket a vonalakat is csípem, ha több pénzem lenne, akkor egy Chrysler PT Cruiser-t (?) választanék kapásból, a múlt század eleji vonalvezetése miatt....
Végigbohóckodtuk a napot a Blankával ( a Lolita most nem jött velünk), zárható játszótereken próbáltunk ki jó minőségi gyerekjátékszereket (libikóka, hinta és egyebek...), néhol nem volt ott senki és elbírtak engem is bőven ezek a szerkezetek..... Az árnyékképek meg adták magukat, fura sziluettet rajzol ki a basagatyóm mint az Eiffel-torony fejjel .... úgy vetült a placcra az árnyékom......

Aktív hétköznap.......

Inspirácós színbombák....Gudrun Sjödéntől......

http://www.gudrunsjoden.com/butikhy/default.asp?sidvarde=se

Fiúk...(?) vagy inkább lányok.... a térről............

Elgondolkodtatós............

Megállt és meghalt a józan ész

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, mikor némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok...

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.

Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.

Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez... ne tegyél semmit...

Ismeretlen szerző műve

Két hús-vér szöszi lányka és két nem szöszi és nem hús-vér sellőlányka....

Ezt a fotót kaptam nemrég a két kislányka anyukájától............

Egyik kedvenc képem......

Válltáska kék szárnyú tündérrel a Meskán....

Holnap felteszem Anaisz játékához , amit csináltam......... és mivel dolgoztam azon a titkos dolgon a türkíz műszőrmével, hát kedvet kaptam egy ilyesféle tündérlányos táska létrehozásához.......

Retro.......Az uram és az oldalbordázata.......

Anaisznak ..............

Őszies........nem itthon.................

Egy kis bolondéria hétvégére...........

Identitás zavaros állatkáim...válltáskára applikálva....

Lehetőségek, utak, életek, választások.....

Ezt a képet az előző morcos hangulatom oldásaként tettem fel, szimbólumként........
Sokkal nehezebb jól viselkedni, türelmesnek-megértőnek lenni, tiszteletet tanúsítani mások felé, szeretni magunkat és jól is érezni és élvezni mindezt a saját bőrünkben.......
Sokat várok el ettől a világtól?............ Álmodozom egy szelídebb mindennapiságról, a kiegyensúlyozottságról és a stabilitásról, mely oly sok mindenki életében kiáltós és fájós és hiányos rész.........
Azt gondolom, nem lehetek elég hálás azért, ahogy élhetek, és azokért az ajándékpillanatokért, melyek körbeszövik az életem........ Jó lenne, ha mindenki a világon találkozhatna egy boldogabb önmagával.......... Álmodozom tovább, mert ez most nem az a bolygó , és nem az a hely...........

Az autókból olykor kiszakadós , egynéhány férfiállatokról...........

Ezt a módfelett elgondolkodtató képecskét egyszer lementettem magamnak, és mindezzel a tevékenységemmel szerintem jól be is vonzottam az életembe a mai fura életpillanatom......
Ma délután 16.20-kor, mint mindig iskolaidőben bringára pattantam és nyugodt lélekkel beálltam a lakótelep egyik legforgalmasabb útkereszteződésébe, szabályosan és őrült nagy türelemmel viseltetve a jobbra-balra elzúgó délutáni csúcsforgalom ismerős autós özönét.....
Vártam..... vártam és vártam....mikorra is jön el a fényes pillanatom, amikor egyenesen átküzdhetem magam a kisebbik lányom iskolája felé.
Elég erősen leárnyékolt volt az átjutás lehetősége, és egyszercsak kb: másfél perc kemény álldogálás után hátulról jól rámdörrent egy türelmetlen autós harsonája...... ( Megjegyzem jó pár méterre van egy zebra....ez fontos..., ja és ezen a zebrán többszőr elütöttek ezek a nagyon sietős autósok már nőket ( egyszer pont előttem) és gyerekeket és még mindig nem történt semmi ezügyben, hogy megoldódjon egyszer akár a zebra előtti lassítás gyakorlása......)
Hátrafordultam félidegesen és láttam, hogy egy hasonlókorú, férfiből gyúrt embertársam mindjárt lekaparja az összes bőrét az arcáról, mert feltartottam már legalább másfél perce......... Ki is üvöltött nekem az autósülés kényelméből , (és ahogy vidéken szokás) nem túlzó kedvességgel : hogy miért nem megyek a zebrára át és most............. ( nemhogy élvezte volna, milyen kellemes színfoltként vagyok jelen a az autók özönében........szerintem most se néztem ki rosszabbul.....) Hát nem esett jól ez a nyers pillanat, nem is reagáltam rá........ Masszívan álltam ott a kereszteződés első vonalában és nagyon reméltem, hogy mindjárt át is juthatok rajta..... Na, de a 3. pillanatban hirtelen mellettem termett a 2. kocsiból kiszakadó és önmagából teljesen kiforduló, tőlem fiatalabb és egy másik férfiből gyúrt embertársam, és beleüvöltötte az aurámon belülre a mocskait rólam, hogy mit képzelek én.... .miért nem megyek már át a zebrára..........és hadd ne soroljam még miket okádott ki ........ ( az előző pasi eközben erre ráerősített). Nagyon csúnya pillanatok voltak..... Mielőtt ledermedtem volna a meglepődéstől, hát szégyen ide - meg oda, lesüllyedtem a színvonalára és visszakiabáltam én is rá , hogy : Hogy merészelsz Te így beszélni velem, Te férfiállat........ (Még jó, hogy nem kaptam tőle egy pofont......) De ilyenkor nem tudok némán és passzívan önmagamba roskadni, csak utána......
Hát persze, ezután hirtelen fényességgel telítődött az útszakasz és huss átértem, immár remegős gyomorzattal, lealázott lélekkel és egy csomó puffogással , de most már hangtalanul......
Hát tény, hogy régóta nem vagyok aktívan a szaftos életpillanatokban, ettől most egy időre megrémültem, hogy lám itt tartunk ....... csak 2-3 percnyi várakozós idő és én, mint egy jó kis lehetőség épp kéznél voltam néhány szánalmas és frusztrált embertársamnak , hogy belém töröljék a saját belső elégedetlenségüket........ Hát szomorú lettem utána, mert nem értem én ezeket a fölösleges állatias megnyílvánulásokat....... Nem félek túl sok mindenkitől, a kicsi és szimpatikus arcú nőben belül van egy titkos, harcos amazon, melyet olykor életre kell hívnom és jól meglepem vele az ilyesmi embereket...... Pedig tudom az eszemmel, hogy nem kellene belesodródnom, de az érzelmeim vulkánná gerjednek bennem......... Genetikus örökség, sajnos (?)........ Már lenyugodtam, de ki kellett jól írnom magamból.................
A stresszt levezettem gyorsan egy jó kis turkálóban........ Nincs már nekem semmi bajom, de holnap is ugyanúgy fogok közlekedni, mint eddig....... ( Lehet, hogy rövid lesz az életem? ).

Barátkozós macskacicó, mielőtt elutazik új gazdijához....

Macskacicós, kitűzős és táskás pillanatcseppek........

Hát persze, hogy imádom a gyermekeim ( akármilyen kamasz a nagyobbik), de milyen más is az otthoni levegő átjárhatósága, mióta iskolába járnak újra.... aaaah.......... Például teljes a zavartalanság ahhoz, hogy sok-sok mindent össze-vissza vagdossak ( mármint textilből), és mindezekből a darabokból egy- egy újabb formát létrehozzak.......... Anyuci lenyugszik az alkotás okozta katarzisoktól és azután jöhet már bármi........ A boldogság hormonbuggyanása kiegyensúlyoz és újabb kreatívkodós zsezsegéseket okoz ............

Nicsak az egyik tündérbabám egy másik tündérbaba kezeiben.....

Nagy Hajninál barangoltam és egyszercsak erre a fotóra akadtam.........megdobogott néhány pillanatra a kis szívecském........, hisz még mindig fura egy érzés szembetalálnom magam az alkotásaimmal olykor..........
És az a legfényesebb az egészben, hogy az egyik kedvenc területemen teljesít jóléti szolgálatot, a gyermekek között.................

Szeptemberi szösszenetek...........

Végre....iskolakezdés a gyerkőcöknek.......Jöhet a termékeny- varrós időszak, mikor csak a terveim kivitelezésére koncentrálhatok......Lássuk csak a kreatívkodós teendőim sorát:
Szombaton találkozom itt Kméten Kwanderával és elhozza nekem a megnyert textilmintákat tartalmazó katalógust...... Készítek még egy kis blokkot Colette játékához és Anaisz felhívásán is járhat végre az agyam. Kaptam jóindulatú segítséget a héten, a blogom tovább fejlesztésére....( látom egyértelmű milyen antitallentum vagyok: se logikai-se informatikai-se matematikai készség égen-földön sem......, na de le is zárom az effajta negatív megnyílvánulásaim, mert van amikor az emberlánya másfajta képességeket kap cserébe....)
A Meskán újra felfedeztem a koppincsolást..... Hmmmmmmm............