Hűűű, köszönöm a megerősítést Feldmár Andrásnak, pont egy ilyen jelre is vártam és valóban jönnek a hívó szavak és üzenetek ahhoz, hogy újra egyedül szálljak ....
És jól tettem, hogy leválasztottam magamról egy nehézkes, rosszul rezgős állapotot , és újra megcélozhatom az eget magasabban...ahova mindig is vágyok , és addig maradok csak, míg jól érzem magam benne...... Nincs megalkuvás.........
"Létezik egy könyv, amelynek a címe: Jonathan Livingston Seagull.
( Richard Bach: Jonathan, a sirály)
Ez nagyon jó történet.
Arról szól, hogy ez a sirály, nagyon szeretett magasan repülni.
De amikor felszállt, mindig azt hitte, hogy valami nincs rendben vele, mert ezt mást sirályok nem csinálták, senki sem volt ott, így hát nagyon egyedül érezte magát, aztán visszaesett, visszajött.
Próbálta elmondani a barátainak az élményét, hogy azok vele menjenek, de ők nem tudtak vele szállni.
Egyszer elhatározta, hogy addig repül fel, ameddig csak tud, még ha ez az életébe fog is kerülni.
És elhatározta, hogy ha nincs ott egy barátja sem, egy lélek sem, akit ismer, akkor is otthagyja azokat, akik csak alacsonyan tudnak repülni, mert az olyan unalmas, hogy nem érdemes azon a szinten maradni.
Tehát, ha egyedül lesz egész életében, akkor is felmegy olyan magasra, ahol jól érzi magát.
A kellemes meglepetés számára az volt, hogy ment-ment, és egy darabig ugyan senki sem volt, de akkor egyszerre csak talált egy réteget, ahol nagyon jól érezte magát, s nem volt egyedül, ott voltak más sirályok is.
Azok a sirályok azonban, akik lent voltak, nem is tudták, hogy ott fönt vannak más sirályok.
Addig, amíg az ember oda nem kerül, ahová valóban tartozik, addig nem tudja soha, hogy van-e valaki más ott.
Csak akkor tudja meg, ha már ott van.
Tehát szerintem, amikor az ember olyan magasra megy, annyi létrehozó hurkon keresztül megy át, amennyin csak képes, akkor látja meg, hogy ki van ott, akkor látja meg, hogy kivel lehet ott találkozni.
Szerintem azért maradunk alacsonyan, mert félünk egyedül lenni.
Visszatart az a rettegés, hogy ha én teljesen úgy szárnyalok, ahogy én akarok szárnyalni, s azt csinálok, amit én akarok, és nem fékezek, s megyek úgy ahogy tudok, akkor egyedül leszek.
Nagyon jól esett olvasni az idézett sorokat, köszi!
VálaszTörlésEgy folyamat kellős közepén én is hasonló gondolatokba botlottam és jutottam el a felismerés egy bizonyos szintjére!
(Kukkants be hozzám, ha van kedved!)
És szerintem is meg kell próbálni legalább!
Kriszta-Krizantám
...ha úgy szárnyalsz, ahogy Te akarsz, és azt csinálod, amit akarsz, és sosem fékezel... akkor egyedül is leszel... ezt nekem elhiheted. Ahogy növekedik bennem az érzés, hogy pontosan azt csinálom, amire mindig is vágytam, úgy vagyok napról-napra egyre magányosabb, és valóban a különböző szinteken mindig találsz társakat, akikkel egy ideig jól érzed magad, de újból indulsz is tovább a magányba előre.
VálaszTörlésNem tudom, de őszintén kiváncsi volnék, hogy neked mit jelentett ez a történet?
Aki másra vágyik, mint általában a többiek, aki kivágyik a szürkeségből a világra, mind így érzi.
VálaszTörlésMost mondjam azt,hogy néha borzasztó ez az érzés.De ha másnap felébredsz, újra kezded...
De te ezt tudod...
Colette ..... szerintem nem olyan rémisztő ez a fajta "magányosság " .....
VálaszTörlésSok erőt tud produkálni és vissza lehet kapaszkodni önmagunkba rendesen .....
És már párszor visszakanyarodtam arra a tényre, hogy nem úgy szocializálódtam ebben a lét állapotban induló életként már, hogy olyannyira fontos részként illeszkedhettem volna bele egy apróbb és fontos közösségi alapba.....
Meg kellett tanulnom önmagamba kapaszkodnom, magamat kihúzni, ha baj volt és rátalálni az örömökre azért is, és küzdeni azért, hogy elhiggyem van jogom itt és most jelen lenni és van dolgom elég , ha már kipréselődtem .....
Mitől lehetnék vajon egy ilyesmi életsíkon hasonlóképpen gondolkodós, cselekvős és pulzálós ember, mint azon emberek, akiknek sok minden egyértelmű és természetes járuléka az életnek.....
Nem is kell ezt megérteni és hiába is közvetíteném , csak hasonló sorsúak értik az efféle rezgéseket......
Nincs már ezzel oly nagy gond.....
Nehéz úgy beilleszkedni közösségi formákba , ha mások az örömök, a pulzálások és milyen jó is az, ha lehetnek mások az örömök és pulzálások......
Én folyton kilógtam bárhonnan, mindig többet küszködtem a céljaimért és egyre makacsabbá is tett mindez és mint tudjuk, ha valami nem természetes járuléka az életnek, akkor még inkább kinyomódik egy belső késztetés arra, hogy legyen kompenzáció egy másik oldalon, megteremtődjön valami fura egyensúly......
És ez is energia, jóval intenzívebb, mely nyom folyton előrébb és még magasabbra.......
És vajon ki tudja mi az életfeladat valójában????
Lehet csak ennyi, hogy átélje az ember ezt a belső sóvárgást egy elérhetetlen cél felé, hogy küzdjön, izzadjon és akaratoskodjon..... Lehet nem kell a végakkord , egy elérhetős nyugalom....
Ki tudja, kinek mit osztottak ????
Nem olyan bajság ez..., el lehet fogadni, még ha kívülről furának és zavarosnak is tűnhet.......
Szerintem mindenki valahol magányos lélek, hisz a legfontosabb , ilyen-olyan pillanatokat először önmaga teljességében éli meg, önmagával...és nem feltétlenül lesz olyan a közvetítés kifelé, mások felé, hogy érthetős és megfoghatós, ha erre vágyna az ember .......
És mint kifejtettem mostanában itt-ott, hogy szerintem nem is kell olyan vérkomolyan vennünk ezeket a virtuális megosztásokat ( nekem sem, természetesen.. ) , hisz az igazibb letapogatósdik az élő kommunikációból fakadhatnak....
És annyi mindent érthetünk félre , hisz mindenki más szemszögből, állapotokból néz rá erre a világra is.....
És inkább tekintem egy nagy játszótérnek ezt az egészet, mintsem egy korrekt dolognak.....
Na, de ettől függetlenül élem ám a többi dolgom a valós életben, ahogy lezárom ezt a világot, kikapcsolom a gépet , ugyanúgy örülök, vagy szomorkodom akármiktől, ahogy más ember .......
Szóval miért is jobb egyedül keresni az újabb szárnyalási lehetőségeket ????
Mert még mindig több a roncsolós, irigykedős és rosszindulatú hozzányúlás bizonyos csoportokon belül , hiába láttatják magukat támogatósnak-segítősnek...folyton kinyúlnak a hamisságok..............
Ez engem kiábrándít..... és nem jók a rezgések ........
Nagyon kevés azon emberek tisztasága, őszintesége, akik valóban támogatják a másikat az arány eltérés szomorítós, ......
Na, szóval hát ezért nem megy nekem az "együtt" sokszor ..... és tényleg nincs ezzel olyan nagy problémám.....