„Ha kockáztatsz , veszíthetsz ...... Ha nem kockáztatsz mindig veszítessz.......”.......

2012. március 30., péntek

2012. március 29., csütörtök

Az ajtó , Szabó Magdától ..... kíváncsian várom a film élményét.......

Psota Irén szülinapos ma , és 83 éves ...... !!!!!!!!!!

Izzanak, tiltakoznak a magyar fiatalok Schmidt Pál példátlan története ellen , és amelyet szégyell már a fél ország

Demonstráció a SOTE Rektori Hivatalával szembeni Köztelek téren, ahol együtt követeljük a Doktori Tanács döntését a doktori cím visszavonásáról. Csatlakozunk a Rektori Hivatalban éjszakázó Hallgatói Hálózat aktivistákhoz !!!

A helyszínen doktori író versenyt rendezünk, úgyhogy hozzatok laptopot és mobilnetet, ha tudtok.

Térkép a helyszínhez: http://g.co/maps/zdxcd
(vigyázz, nem a Nagyvárad téri magas épületről van szó!)

Ki tudja leggyorsabban a leghosszabb doktorit összelopni külföldi forrásokból? A nyertesnek a SOTE Doktori Tanácsa, reméljük, felajánlja a kisdoktori címet.

(Pártok képviselőt ezúttal is kérjük, ne jöjjenek a demonstrációra)

2012. március 27., kedd

Figyelem új energiák az életeinkben...... !!!

"

Március 22.-24 között valami hatalmas tudatosság és társadalmi robbanás kezdődött el.

Hogy milyen módon, formában, viszonyrendszerben fog megjelenni, a z egyrészt tőlünk függ, meg azoktól a helyektől, ahol gyökeres tisztulásra, tisztításra van szükség.

Az agyakból, elmékből és érzéseinkből egy elektromos porszívó fogja kiszívni a megmaradt, makacs, és a régi világhoz ragasztott, vagy ragaszkodó beállítódásainkat és energiáinkat.

Igen ez meg fog viselni egy kis időre bennünket, amíg hozzászokunk az új cipőnkhöz, akkor már nem fog nyomni.
A mágneses zuhanyozást után a terep a következő szeretet-cunamié lesz....

Akkor jöjjön, aminek jönnie kell, és hogy mi lesz áprilisban, arról még korai beszélni.

Addig is fogadjuk el, ami megszólít, ami a rezgésünknek megfelelő, ami meg nem azzal ne ellenkezzünk, engedjük békében a saját útjára."

2012. március 19., hétfő

Újabb kőrözősdi .....................

Némi hiteles gondolat arról, ami ellen uszít a jelen kormányunk és tapinthatós disszonancia hogyan lehet kultúráltabb és humánusabb feltételek között élni, máshol.....

Én és az Unio


Olvasom, hogy Horvátország is szeretne csatlakozni az Uniohoz, de sokan úgy vélik, ostoba döntés lenne. Olyan, mintha a Titanicra akarna jegyet venni valaki. Ezek szerint én a Titanicon utazom? Óh, igen, néha tényleg így érzem.

Ez az egész Unio ügy gyakran előkerül - hiszen számomra, és még sok-sok más külföldön élő magyar számára pont az Unio jelentett szabadságot. Azt, hogy ott élhetek, ahol csak akarok, mehetek-jöhetek szabadon szinte egész Európában. Én szeretem az Uniot. 1993-ban, amikor megalakult, teljesen elérhetetlen, messzi és nagyon menő dolognak tűnt, amihez nekünk soha nem lesz közünk. Emlékszem, hogy néztem minden egyes határállomáson, amikor az Uniosok külön sávban húztak el, míg mi, keletiek ültönk a sorban órákon át és vártunk.
2004-ben úgy tűnt, hogy vége a másodrendűségnek. Mi is nyugatiak lettünk. Mehettünk, amerre akartunk, mindenféle korlát nélkül. Hiszen az Unio lényege éppen ez: az egész kontinens legyen egy nagy közösség, és az emberek választhatják ki, hol dolgoznak, élnek, tanulnak. És ez egy szuper dolog.
És nem arra gondolok most, hogy elmehetnek a jó szakmájú emberek oda, ahol többet kereshetnek, hanem arra, hogy utazni, máshol élni igenis jó. Más tájakat, embereket szokásokat megismerni nagyon is hasznos, mert azt jelenti, hogy elfogadóbb és toleránsabb lesz az egész társadalom. És nagyon sokan vagyunk úgy, hogy most ugyan másutt élünk, de egyáltalán nem azt tervezzük, hogy soha többé nem megyünk haza. Pedig van néhány dolog, amiről tudom, hogy ha itt hagyom nagyon fog hiányozni. Mert bár otthon ebbe nőttem bele, távol kerülve nagyon is látom, hogy ami nálunk van ugyan elterjedt, de nem feltétlenül természetes.
Itt Angliában például ami nagyon jó, az a rendszerek tisztasága. Nincs korrupció, nincs hálapénz és ami nekem nagyon tetszik, mindenki végtelenül udvarias. Lehet azt mondani, hogy ez csak a felszín, de ki nem állom, hogy otthon, ha sorban állok, a mögöttem lévő, tuti, hogy a seggembe nyomja a kosarát, és ha lassan fizetek, minimum pofákat vág, nagyokat sóhajt, és esélyes, hogy be is szól.
Itt ez elképzelhetetlen - az emberek tényleg nyugodtan állják végig a sorukat, ha neked jönnek bocsánatot kérnek, a pénztáros kedves és ráérős. És senki nem siettet.
Otthon engem mindenki kioktatott. A lifetesnéni, a kórházban, hogy miért nyomtam meg kétszer a gombot, a nővér a kórházban, hogy miért nem tudom, hogyan kell a gyerek lázát csillapítani, a könyvtáros, hogy hogy képzelem, hogy késve hoztam vissza könyvet, a felszálló utasok a villamoson, hogy miért nem megyek már arrébb ... és mindenki! És ilyenkor nem kedvesen mondják el, amit jobban tudnak, hanem agresszíven, hogy én érezzem magam rosszul. Az ember amúgy hozzászokik ehhez a modorhoz, hiszen mindenhonnan ezt kapja.
Aztán kijön ide és meglepetten veszi észre, hogy jéééé, tök máshogyan is lehet kommunikálni. És bár az első napokban-hetekben rajta van az emberen a kényszer, hogy beszóljon a anyukáknak, amiért sapka (sőt, cipő) nélkül viszik sétáltatni a gyerekeiket, aztán rájön, hogy ez igenis illetlen dolog. Akkor is, ha otthon, ahol felnőtt ez egy megszokott. És hogy így élni, jönni-menni nagyon is kellemes.
De ami még ennél is sokkal nagyobb változás, hogy Angliában azt feltételezik az emberről, hogy normális. Hogy nem akar lopni, csalni, hazudni. Például nekem van egy olyan kártyám, amivel itt ingyen kapok gyógyszert, ha kell. Otthon is volt egy ilyen Borsinak, úgy hívták, közgyógy. El nem tudom mondani, hogy azzal mennyi brutálisan sok adminisztráció volt. Évente megújítani, felülbírálni, beadni, kérvényezni. És persze mindig vinni kellett mindenhová, még abba a patikába is, ahol már ezerszer elvették és beírták az adatait.
Itt viszem a kis receptemet a patikába, mutatom a kártyát - mondja a nő, neki az nem kell. Csak ikszeljem be hátul a rublikát, hogy nem kell fizetnem. Semmi igazoljam magam még ezer más okmánnyal és adjam be két példányban három munkanappal előtte. Egyszerűen ikszeljem be én, magamnak és elhiszik!
Na, ezek azok a dolgok, amitől itt az ember jól érzi magát. Felnőtt, kompetens embernek. Ellentétben Magyarországgal, ahol mindig azt feltételezik, hogy lop-csal-hazudik. És muszáj is, mert a magyar szabályok betarthatatlanul sunyik, alattomosak és igazságtalanul érthetetlenek.
Itt van Ditke esete, akivel olyan dolog történt, amitől én dobtam egy hátast. Két orvos, három éve költöztek Spanyolországba. Persze a gyerekeikkel. Unios tagország, megtehetik. És most, hogy megszüntették otthon az állandó lakcímüket (hiszen kinn élnek...) megkereste őket a gyámügy, hogy engedély nélkül vitték ki a gyerekeiket az országból (micsoda????? nem Unio vagyunk???) tehát most millió papírt kell beadniuk, ha nem akarnak bajba kerülni. Többek között egy spanyol szociális munkás megy ki hozzájuk, hogy környezettanulmányt készítsen, hogy jó helyen vannak-e a gyerekei. Merthogy ha nincs otthon állandó lakcímük, akkor már kivándorlónak minősülnek, nem ideiglenesen külföldön tartózkodónak, és arra más nem az Unios szabályok érvényesek, hanem egy 1952-es magyar törvény.
Nyilván az ember, ha csak róla lenne szó, elküldené a sunyiba az ügyintézőt. Gyere értem, találj meg, vigyél el, büntessél meg és nagyokat röhög, mert ez nyilvánvalóan életidegen jogszabály. Évente sok-sokezer magyar megy külföldre és persze viszi a gyerekét. Akit amúgy a gyámhivatal szerint suliba se lehetne adni az ő engedélyük nélkül. (Kérdem én, magyar ismerőseim, ki rendelkezik ilyennel???)
De nem lehet röhögni, mert a gyerekével nem játszik senki. Minimális esélyt nem akar annak adni, hogy a gyereke kerüljön bajba. Tehát most Ditkéék intézkednek ezerrel, millió pénzt költve a hivatalos fordításokra.
Csak nem értem, hogy akinek nincs otthon állandó lakcíme, az miért kivándorló? Itt, Angliában például sok embernek nincs saját ingatlana. Bérelnek. És ez Nyugat-Európa sok országában így van. És mennek ide-oda. És akinek otthon mondjuk a bank elvette és itt keres egy újra valót, az miért akarna kivándorolni? Nem akar. Haza akar menni, csak otthon nem tud annyit keresni, mint itt.
De ennél is durvább, hogyan jut valakinek még eszébe is, hogy egy normális, jól szituált házaspárt azzal fenyegessen, hogy elveszi a gyerekét? Nincs tényleg otthon sok olyan szegény sorsú gyerek, akivel a gyámügynek foglalkoznia kéne?
Komolyan mondom, olyan indulatokat kelt bennem a magyar ügyintézés, hogy időnként fel tudnék robbanni. És ilyenkor mindig eszembe jut hogy miért is jöttünk mi el. És nem a pénz és nem az angol nyelv volt a fő ok - hanem az, hogy a saját gyerekeim egy tisztább, átláthatóbb rendszert lássanak és tapasztaljanak maguk körül.
És igaz ez a sulira is. Valamelyik nap Adri barátnőm elküldte egy angol anyuka kommentjét a magyar iskoláról. Egy angol pár, aki Magyarországon él, és az első félévet magyar suliban töltötte a gyerek. De mostanra elmérgesedett a helyzet, így átíratják a nemzetközibe. Mert a gyerek folyamatosan kapja a fekete pontokat, és most már tök hülyének érzi magát. Pedig csak azért kap fekete pontot, mert mondjuk nincs kihegyezve a ceruzája. Én ezen még fel se háborodtam annyira, mikor olvastam. Hát igen, kaptam ezért én is fekete pontot, amikor kicsi voltam, túlérzékenyek ezek az angolok, gondoltam. Akkor döbbentem rá, hogy ez mekkora hülyeség valójában, amikor elmeséltem a lányaimnak és ők nem is értették. Mert hát miért nem adott a tanító néni neki akkor egy hegyezőt??? Miért kell ezért fekete pontot adni?
És igazuk van. Tényleg hülyeség. És halálosan boldog vagyok attól, hogy ezt ők így látják. Hát ezért kell világot látni.

 http://3gyerekkel-irany-anglia.blogspot.com/

“Csak az a baj, hogy nem igazán jó az énképünk, nem bízunk eléggé magunkban, túlságosan negatív módon viszonyulunk önmagunkhoz. El kellene hinni, hogy mi, magyarok, tehetséges nép vagyunk, hogy jó az, amit csinálunk."

Ráckevei Anna: már 1996-ban szóltak, hogy nem jó oldalon állok

2012. március 18. vasárnap, 09:48
Már az ötödik évadját tölti a debreceni Csokonai Színházban Ráckevei Anna, aki a Dehir.hu-nak az elmúlt időszakról és a színházi szakma helyzetéről is nyilatkozott.
Jól érzem magam a színházban, és nagyon megszerettem magát a várost is. Ha nem hoz ide a sorsom, nem ismerek meg olyan embereket, akikkel baráti kapcsolatba kerültem itt, Debrecenben. Az persze okoz némi nehézséget, hogy sokat kell utazni, mert szerteszét van így a család (Ráckevei Anna férje Horváth Lajos Ottó színész – a szerk.), miközben ma már nagyon megnézi az ember, hogy mikor, hova és mivel megy” – árulta el a dehir.hu-nak a színésznő, aki Nagyváradon, Howard Barker Jelenetek egy kivégzésből című drámájában is játszik a Szigligeti Színházban. “Egy festőnőt alakítok benne, akit Velence megbíz azzal, hogy fesse meg a lepantói csatát, a törökök felett aratott nagy győzelmet közpénzből, és ő a maga feje után megy, nem olyan képet alkot, amit a megrendelő, a dózse szeretne… Beleszólhat-e hatalom a művészetbe, illetve ki kell-e szolgálnia a művészetnek a politikát, ha az anyagilag támogatja? – ezek roppant fontos kérdések. Az is érdekes, mennyiben más ott a színjátszás. Szerintem visszafogottabbak a nagyváradi magyar színészek, miközben kicsit erőteljesebben használják a nyelven túli színházi eszközöket” – mesélte Ráckevei Anna.
rackevei_anna
Ráckevei Anna (Fotó: Femina.hu)
A színésznőt arról is kérdezték, hogy a magyar színházi szakmában szekértáborok feszülnek egymásnak. “Furcsa ez, mert még 1996-ban történt, hogy odajött hozzám a szakma egy meghatározó személyisége egy rendezvényen és azt mondta: Anna, a maga pályája most odaérkezett, amikor sorra kellene kapnia a jelentős, nagy női szerepeket. Csak tudja, az a baj, hogy nem jó oldalon áll. Én akkor néztem, és tényleg nem értettem, miről van szó, hol állok én, és hol kellene állnom. Csak annyit tettem, hogy igent mondtam egy számomra kedves, nagyra becsült ember, Gyurkovics Tibor felkérésére, és részt vettem egy rendezvényen, ahol történetesen az alternatív Kossuth-díjat adták át. Aztán hamarosan megértettem, mit jelent ez a megjegyzés a gyakorlatban, amikor például úgy alakult, hogy a színházban, melynek tagja voltam, nem tudtak szerepet adni egész évadban… Csak éppen ezt nem mondta ki senki, nem mondták a szemem, hogy azért, mert… A helyzet bizonyos értelemben máig változatlan, a szakma megosztott, kettészakadt, ami ugyanakkor azért is lehet érdekes, mert nagyobb teljesítményre sarkallja mind a két oldalon állókat” – fogalmazott Ráckevei Anna.
Arról is beszélt, miként készül egy-egy szerepre. “Egy szerepet fel kell építeni, úgy, mint egy házat, lépésről lépésre, tégláról téglára. A próbafolyamat során alakul, formálódik a szerep, sokat segít, ha van mihez kötni a szöveget, mozgáshoz például, színpadi jelenethez. A Képzeletbeli operett például azért volt nehéz darab, mert a mondatok, a jelentések nem hagyományos módon kapcsolódtak össze. Amikor csak felolvastuk a szöveget, nehéz volt megtalálni a kapaszkodókat. Amikor viszont elkezdtünk dolgozni a színpadon, akkor már könnyebb volt minden. Sokféleképpen lehet egy-egy szerepet tanulni. Magamról tudom, hogy amikor megkapom az első szöveget, szeretek végig abból dolgozni, és azon jelölni, ha bármi változik, módosul, nem pedig újra kezdeni a folyamatot egy új, egy még frissebb szövegkönyvvel” – fejtette ki a színésznő aki szerint ma is születnek jó magyar filmek, és nagyon sok értékes színházi előadás is.
“Csak az a baj, hogy nem igazán jó az énképünk, nem bízunk eléggé magunkban, túlságosan negatív módon viszonyulunk önmagunkhoz. El kellene hinni, hogy mi, magyarok, tehetséges nép vagyunk, hogy jó az, amit csinálunk. Amikor például a Képzeletbeli operett előadásával Párizsban járt a Csokonai Színház, ott a francia közönség állva, vastapssal ünnepelte a társulatot, és a francia színészek sorban álltak az öltözőnél autogramért” – idézte fel Ráckevei Anna.

2012. március 16., péntek

Nicole Kidman, ha tudná ..............

 
Wwwwaaaooohhhhhhhh........... Nicole is azt szereti belőlünk, amelybe kevesebb energiákat fektetünk nap, mint nap...
Pedig lehetne mindez egy menekülési útvonal, ahelyett , ami itt lakozik nálunk.... 
Elnéztem a tegnapi csoportosulásokat ilyen -olyan címkékkel, ilyen-olyan akaratokkal....
 Milyen kár, hogy nem együtt volt ez a tegnapi burjánzó néptömeg egy időben és egy helyen ,és nem örömökkel és egy közös bódultsággal élvezték az együttléteket....
 Milyen lehet őszinte érzésekből köszönteni korrekt és kedvelt vezetőket, milyen érzés lehet egymásból úgy táplálkozni egy-egy ilyen ünnepen, mely megerősítheti az állampolgárt és nem elvon belőle szüntelen...... ????
 Vágyom az értelem és érzelmek szabályos , közös állampolgári ritmusaira , hogy jól érezzem magam bennük, ahogy a dolguk lenne ...... 
Miért nem ismerik fel a magyar emberek, hogy mennyit ártunk az egyéni és közös életeinknek azzal, hogy egymás torkait marcangoljuk nap, mint nap, kicsiben és nagyban ???? 
 Miért hagyjuk, hogy megtévesszenek folyton és ápoljuk a hazugságokat, a gyűlölködéseket, az ártó szándékokat egymás felé..... 
Miért istenítik nálunk az efféle rossz kultúrát, mi van nálunk, amiért ilyen sajnálatos és roncsolós életeket kell élnünk , a járulékos megbecsülések és tiszteletadások nélkülit, melynek ki kell járnia az állampolgárainknak ????
 Mit csinál rosszul a magyar ember, hogy még mindig itt tartunk ???? 
 Miért nem választjuk a KÖZÖS útvonalakat, melyből felfelé építkezhetnénk és több örömmel , kevesebb áldozattal és fájdalmakkal, veszteségekkel... ??? 
 Mert , ami itt tegnap is megmutatkozott az az üzenet rólunk, belőlünk szégyellnivalós a saját közösségeink felé és a külföldi szemek felé és miért is csodálkoznánk azon, hogy lemondanak rólunk , ha nem teszünk már rendet a belső rendszerünkben....
 Mitől lenne ez az ország olyan iszonyat erős és fontos, mint amivel megint megtévesztették a tömeget.... Mitől van itt erő, amikor ilyen pokoli a széthúzás ????
 Hogy lehetnénk virágzó ország külső támogatások nélkül, ha itt már semmi nincs, csak por és hamu......???? És persze nem leszünk gyarmat ... ( sokkal inkább hazai cselédjei a felkínált akárminek.... ) meg a hasonló ostobaságok, egy megbomlott elme kivetítései csupán....
 Miért megy a tömeg birka módjára az efféle rossz gondolatok után.... , elhitték ezt is megint...... Milyen kár értünk ...... 
Nézem ezt a fotót a Nicole Kidman életéből ki szeletként...... ha tudná, hogy milyen bomlott és romlott ország csodálatos darabját választotta magára , vajon ugyanilyen örömmel pózolna még benne máskor is ???
 Vigyázzunk jobban az értékeinkre és ideje másként, máshogy élnünk a közös játszóterünkön, ha már együtt és ide születtünk......

2012. március 13., kedd

Szóval készüljünk... változások a levegőben , és a járulékos helyeiken .....

" Márciusban felpörög a kommunikáció. Szenvedélyesebben - néha radikálisabban - beszélgetünk. Kimondjuk azt is, amit eddig nem akartunk, vagy nem mertünk. Nem csak beszélünk, cselekszünk is. Figyeljünk a váratlanul bevillanó, zseniális ötletekre.

Érzelmi, párkapcsolati, anyagi (nemzeti) robbanást hoz ez a tavasz, mely alaposan felforgatja azt, ahogy eddig éltünk, de nem azért, hogy káoszt teremtsen, hanem azért, hogy egy jobb, magasabb minőség jöjjön létre. Csak azt égeti ki, ami az ősi törvénynek, az Örök Emberi Értékeknek és a Szív Törvényének nem felel meg."

Wim Wenders a mai reggelre..........és két db kitűző délutánra.....


2012. március 11., vasárnap

Osho ....vasárnap délutánra, erős idegzetűeknek ..... :))


"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel."

2012. március 10., szombat

Hajráá, hajrááá szavazzon, akinek van kedve egy nyelőcső és gyomor nélkül küzdős, bátor és erős nőcire a Tesz Vesz blogversenyén !!!!


http://www.teszvesz.hu/bloggerverseny/?activepanel=competitors&comp_blog_id=2141
"Ma már nyelőcső és gyomor nélkül, valamint megtépázott bélrendszerrel élek. Hosszú betegségből épültem fel, nagyon mélyről jöttem vissza, de ami a legfontosabb, itt vagyok. Ahhoz, hogy megértsetek, következzenek a számok.. "
 .... Azt hiszem jól esne ennek a nagyon bátor és erős és mégis optimista nőcinek jó néhány szavazat egy aktuális versenyhelyzetben.... 
Nem rendelkezik erős rajongótáborral , csupán erős lépéshátránnyal, mellyel egész jól megküzd és erős példát statuál a hozzáállása még így bárkinek, aki épp testtel el-elszontyolódna a jelenünk másféle nehézségei között...... 
Akinek van kedve, segítse, támogassa..... nagyon megérdemelné !!!!!!!!!!!!

2012. március 9., péntek

Jajj már megint egy kézműveshez nem illő bejegyzés .....

 " Ha szegény családba születsz pszichopata jellemvonásokkal,
valószínűleg börtönbe kerülsz, ha gazdag családban látsz napvilágot,
akkor elit üzleti iskolába.
A két brit kutató 2005-ben arra volt kíváncsi, hogy a topmenedzserek
mentális képességeit és beállítódását mutató eredmények milyen
mértékben egyeznek meg a társadalom leginkább megvetett rétegével, a
Broadmoor-i pszichiátriai intézetben őrzött bűnözőkével. Az eredmények
sokkolók voltak: a pszichopata hajlamok jelei a felsővezetőkben
legalább olyan erősen megmutatkoztak, mint az ápoltakban.
Elég lesújtó megállapítás ez a gazdasági elitről és a XXI-ik századi
vezetőkiválasztási módszereinkről.
Ha fél szemmel követitek a politikát (ki ne követné, hiszen
mindenhonnan ez fröcsög, mintha ez lenne a legfontosabb valóság a
világban), akkor talán észrevettétek, hosszú évtizedek óta először
kommunikálják a népnek egyre több országban a politikusok, igaz csak
fél szavakkal (nehogy azt higgyük nincs is rájuk szükség), hogy
EMBEREK SEGÍTSETEK!!! Ötletünk sincs hogyan tovább, mivel teljesen meg
van kötve a kezünk. Ha jót akarunk nektek, akkor mi vagyunk
életveszélyben, ha nyugodtan szeretnénk aludni éjjel és nem lépünk
senkinek a tyúkszemére, akkor nektek van végetek rövidesen. Olyan
érdekellentétek feszülnek a többségi társadalom és a gazdaságot
irányító lobbik között, és olyan elképesztő manipulációs, és az
embereket megosztó, egymásra hergelő technikákat vetnek be minden nap
ennek az eltussolására, vagy elbagatellizálására, hogy ismerve a
történelmet, és az emberi hajtóerőket, jellemhibákat, gyarlóságot és
ostobaságot, ezt az egészet nem lehet megváltoztatni.
Csak egyetlen módon...
Magasabb tudatossági szinten lévő ember, amikor meglát egy hazug, önző
politikust, vagy egy gátlástalan, kapzsi bankárt, nem azon kezd el
gondolkodni, hogyan lehetne ezeket eltűntetni a föld színéről, hanem
hogy mit kellene saját magában kijavítania ahhoz, hogy ez a
kedvezőtlen tapasztalat ne bukkanhasson fel ismét a valóságában. "

Lengyel embereket fizetett le újabban, a március 15.-i ünnepségre a kormányunk !!!!! Hallottátok ????

Kétezer lengyel statiszta-tüntetőt hozat a kormány március 15-re

Az Orbán-kormány Lengyelországból importál kormánypárti tüntetőket a március 15-i állami ünnepségekre. A jelentkezők utaztatását a Gazeta Polska szervezi, felhívásában különvonatról, olcsó szállásról és jelképes összegű költségekről ír, a tüntetések szervezői harcos szlogenekkel is készülnek. Arról, hogy a magyar szervezők kétezer lengyelt várnak, az Echo TV tegnapi, Demokrata kör című műsorában hallhattunk.

--------------------------------
Update:
köszönöm, hogy az Index ebből a posztból vette a ma délutáni
cikkének az anyagát, beleértve a lengyel hivatkozott oldalakról származó idézetek általam készített fordításának szó szerinti átvételét is. Egy hivatkozást a magyar nyelvű forrásra azért megért volna a dolog, úgy, ahogy a hvg.hu és a hir24.hu csinálta.
--------------------------------


A Gazeta Polska egy jobboldali lengyel hetilap, azt is mondhatjuk, hogy a Bencsik András-féle Magyar Demokrata testvérlapja. Két felhívást is közöltek az elmúlt napokban, amelyben arra biztatják olvasóikat, hogy csatlakozzanak a "Wielki Wyjazd na Węgry" elnevezésű megmozduláshoz, amelynek neve annyit tesz: Nagy Utazás Magyarországra. A rövidebb felhívás itt, a hosszabb pedig itt olvasható.

A lengyel jobboldal annyira gyúr arra, hogy a magyar miniszterelnök mellett szimpátia-csápoljon, hogy külön honlapot is készítettek a toborzáshoz: wielkiwyjazdnawegry.pl. Itt az utazással kapcsolatos minden információ megtalálható, és számos kisebb jobboldali portál és blog is bekapcsolódott a promócióba. (Ezeket megtalálod, ha a google.pl keresőmezőjébe beírod: Wielki Wyjazd na Węgry)

NÉVTELENNEK küldöm , ha erre járna  mégis..... : csemege .........
 http://index.hu/belfold/2012/03/08/vonatokkal_erkeznek_az_orbant_tamogato_lengyelek/

2012. március 8., csütörtök

Hajráá, hajrááá szavazzon, akinek van kedve egy nyelőcső és gyomor nélkül küzdős, bátor és erős nőcire a Tesz Vesz blogversenyén !!!!


http://www.teszvesz.hu/bloggerverseny/?activepanel=competitors&comp_blog_id=2141
"Ma már nyelőcső és gyomor nélkül, valamint megtépázott bélrendszerrel élek. Hosszú betegségből épültem fel, nagyon mélyről jöttem vissza, de ami a legfontosabb, itt vagyok. Ahhoz, hogy megértsetek, következzenek a számok.. "
 .... Azt hiszem jól esne ennek a nagyon bátor és erős és mégis optimista nőcinek jó néhány szavazat egy aktuális versenyhelyzetben.... 
Nem rendelkezik erős rajongótáborral , csupán erős lépéshátránnyal, mellyel egész jól megküzd és erős példát statuál a hozzáállása még így bárkinek, aki épp testtel el-elszontyolódna a jelenünk másféle nehézségei között...... 
Akinek van kedve, segítse, támogassa..... nagyon megérdemelné !!!!!!!!!!!!

2012. március 1., csütörtök

Újabb macskusz ........


Nagyon jól esnek az őszinte és támogatós hozzám nyúlások manapság, köszönöm -köszönöm-köszönöm !!!

Van valami abban, hogy érdemes önazonosnak és erős  akaratúnak maradni, akármi is történik körülöttem, akármennyien is nyesdesnék a szárnyaim, nem hagyom most sem, sőt..... Pont ettől kapok újult erőkre, a dacból...
és köszönöm szépen a kedves leveleket, melyek erősítenek és nem hagynak békén, hogy küzdjek tovább a kijelölt utamon és , hogy mennyi energiát adok másoknak  ....  Megfogadom és szárnyakra kapok....
Köszönöm szépen Kedveskéim, akik olvastok és támogattok .....   :))