
A táska csodája
Kedves Erika,
egy történetet mesélek el Neked.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki elhatározta, - hogy mert hamarosan iskolába megy és ne a fésülködés vegye el a reggeli alvás visszahozhatatlanul legjobb perceit – levágatja a haját. Nosza összeült a családi kupaktanács, mit is tegyünk a gyermek elhatározásának megváltoztatására. A kislány közölte az összegyűlt családtagokkal, hogy a Gaga ( a levél írója, gyermekkori barátnőm ) is azt mondta jó ötlet, megy a fodrászhoz, mert a Gaga kitalált valami jót, és ő részt akar venni benne. A család elhűlt és tudomásul vette a döntést, mert ha „Gaga” is azt mondta, akkor ott biza’ más nem történhet.
Gaga közben elmondta a kislánynak - , hogy mennek kórházba, mert vannak olyan gyerekek, akik nagyon betegek és a gyógyszerek miatt nem lehet hajuk sokáig. Ügyes kezű bácsik a levágott tincsekből póthajat, parókát készítenek ezeknek a kicsiknek, akik így már nem is szégyellik, hogy ők kopaszok. A kislány mosolyogva mondta, nem is gondolta, hogy segíthet másoknak az ő levágott haja.
Miközben kézen fogva kocogtak a kórház irányába, a kislány szemrevételezte a „Gaga” oldalán lévő táskát. Biztosította, hogy tetszik neki, de olyan Gagás .
A kórházban az egyik doktor néni körbevezette a szokatlan (senkihez és mindenkihez jött) látogatókat, amikor egy apró kéz tartotta Őket vissza.
Ti kik vagytok? Miért jöttetek? Kihez jöttetek? – kérdezte egy csupaszem lányka. A látogató kislány készségesen elmagyarázta mi szélt hozta őket, valamint biztosította a fejkendős kicsi lányt, hogy majd a „Gaga” segít neki, hogy meggyógyuljon, mert amikor Ő beteg, akkor a „Gaga” mindenkivel kiabál ugyan, de mert Ő mindig csak azt teszi amit a Gaga mond, és akkor mindig gyorsan meggyógyul.
Gaga meg csak toporgott, mert fogalma sem volt mit mondjon erre annak a nagy szemű kislánynak, aki csak annyit mondott szomorúan, hogy Ő nem biztos, hogy meg fog gyógyulni…
Persze a kislánynak se kellett több, már nem is akart tovább menni. Követelte, hogy azonnal csináljon a Gaga valamit. A csupaszem kicsi lány várakozva nézett a felnőtt nénire, majd félénken megkérdezte, hogy jól látja-e hogy a táskán egy baba van, és hogy neki adná-e a táskát a néni. Megígérte, hogy ha már meghal, visszaadja, de addig hagy legyen az övé, hogy legyen mibe tenni a babáját, meg azt a kevés kincsét ami vele van.
Gagának hirtelen füst, homok, mittudomén micsoda ment a szemébe, de könnyes lett. Leguggolt a kislány elé, és elmagyarázta, hogy ez egy különleges valaki a táskán. Aki ott ül, az a bogarak tündére, és az a faladata, hogy vigyázzon mindazokra, akiket rá bíznak, és ha a kislány rábízza a legféltettebb kincseit, a tündér megőrzi. A piros gomb arra van, hogy az összes szeretet összegyűjtse, és annak adja akinek a legnagyobb szüksége van rá.
Telt múlt az idő, Gaga meg-meg látogatta a kis beteget, aki mindig örömmel várta, mesélt neki az álmairól. A doktor néni mindig elmondta Gagának, hogy a kislány eredményei rohamosan javulnak, szó szerint megtáltosodott, minden kezelés a maximálisan elvárható eredményt produkálja.
A tegnapi látogatáson nem várt dolog történt.
Odament hozzá egy mosolygós hölgy, aki elmondta, hogy rá várt. Mert tudja, Ő a Gaga. A Gaga, aki a bogártündért adta az Ő lányának. Aki azóta különös álmokról számol be minden nap, aki elmondja, hogy álmában a bogártündér kéri, hogy gyógyuljon meg, mert szomorú lesz, ha nem tudja teljesíteni a rábízott feladatot . A feladatot, amit a Gaga bízott rá, hogy vigyázzon a rá bízott kincsekre. S mert Ő is kincs, rá is vigyáznia kell…
A kislány holnap hazamehet. Azért kellett az anyukájának megvárnia a Gagát, hogy közösen döntsék el mi legyen a táskával. Mert a kislány azt ígérte, hogy visszaadja, ha meghal…
Együtt mentek be az immáron „egészséges” kicsi lányhoz. Ott Gaga elmondta a kislánynak, vigye haza a bogártündért, mert még sokat kell erősödnie, hogy valóban ne legyen rá szüksége. A kislány boldogan szaladt oda hozzá, hogy megköszönje, majd elámulva nézte Gaga új táskáját. Nahát Gaga, te rajta vagy a táskádon. Megismerlek a mackóval. – mondta. S ez volt az a pillanat, amikor a nagypofájú, szókimondó Gaga nem tudott mit mondani. De abszolút semmit.
Köszönöm Erika a csodáidat, szívből köszönöm.
K.
Ui, most tőlem: Ez az érzés, melyet a levél tartalmától kaptam nekem hasonló volt, mint amikor szültem....... Nem is tudom mi ez most, de nagyon sok mindenben fog rajtam is segíteni úgy érzem.... ki is nyomtatom és sokszor elolvasom majd...... és nagyon boldog lettem tőle.......
És tudni kell azt is, hogy a levél írója a Kinga maga is legyőzte a rákot...., és gyerekkorom egyik kedves nőcije volt, míg el nem költöztünk Szabadszállásról, arról a katonai lakótelepről.....
Én köszönöm Kinga.........