2010. január 31., vasárnap
....Cukrot adnék annak a madárnak......... Húúú, de jóóó így ez a hagyományőrzés Holdviolától....
Figyelem ezt a dalt hangosan, teli torokból, felszabadultan és boldogan szabad együtt énekelni az előadóval !!!!!
2010. január 29., péntek
2010. január 28., csütörtök
2010. január 26., kedd
Egy kedves kis videó a gyermekek szárnybontogatásairól....
Én ezt most teljesen átéltem, mert van egy nagylányom, aki már annyira kifelé szeret élni........., és milyen nehéz ezeket a pillanatokat jól elfogadni........
Embert próbáló feladat a szülői szerep, mert megszületik belőlünk egy szerelemgyermek és olyan könnyű megszokni azt az ezer szálból körbefont, közös és így kialakult mikrokozmoszt, melyet majd egyszer csak el kell engedni szép lassan, hogy rátaláljon a saját, kiszabott útjára...... Leírni mindezt sokkal könnyebb....
Annak azért örülök, hogy nem szültem fiúgyermekeket, de csak az önmagamból áradós és túlzós- és rátelepedős érzelmi mennyiségeim miatt gondolom így.......... Mi lett volna belőlük egy ilyen túlfűtött anya mellett? Szerintem én csak csecsemőférfiakat gyártottam volna...........
Belinda kipakoltatta a téli tatyóm tartalmát.....és egy új nesszeszer.....
Már megint ez az ego...., nemcsak a táskám tartalmát fotóztam le, hanem a hozzátartozó kabátot és sálat is, melyek így együtt alkotnak egy komplex összképet a téliesített állapotomról, mikor e táskával és tartalmával kiballagok a hűvösebb mindennapokba....
A táska a kabátanyag maradékából lett kikanyaríntva, kb: 3-4 éves , de szeretem a színei és a mintázata miatt....
A tartalom magáért beszél: egy elnyűtt jó nagy pénztárca ( ebben is szeretem a jól pakolhatós méretet, de nem azért vaskos, mert húszezresekkel van tömve... :(( ), napszemüveg ( télen is kell , mert érzékeny a szemem a hirtelen rám nyílós napfényre), százkilós kulcskészlet ( veszély esetén jó fegyver..., és van rajta egy Eiffel-tornyos és egy görög férfiistenes fityegő is, és ez is roppant fontos a mindennapojaimhoz ) 2 db villogó a bicajra, a bordó kis tasakban a telefonom (amelyet mindig időbe kerül kibogarásznom belőle, de olyan jól mutat ez a kis taft tatyó...), rágó a kedvenc formátumban, tavalyi kalendárium ( még az idén nem volt időm venni aktuálisat ), és egy agyonkopott felületű virágmintás toll....., egy kerek tükör ( az elmosódós szemfestékem miatt, mert folyton vigyorgok mindenkire és a szemeim nedvei oldalt útra kelnek és jól szétmossák a füstösített szemdekorom ) végül kesztyű bordó színből...., az összegyűrt papírzsepiket inkább kidobtam...., meg a szöszöket is és a kenyérmorzsákat is, mert sokszor ide hajigálom bele a napi élelmiszert.....
Tovább adnám ezt a játékot . Eszterdának, Ejkukknak és Zazienak...... ( a többi emberke, kire kíváncsi lennék, már kipakolt tavaly....., de ha szeretnének újra...? )
2010. január 24., vasárnap
Ego fényesítős....................
Olyan fura az élettől, hogyha valahol sérelem ér, akkor kis idő múlva kapok kompenzálásként ilyesmi leveleket és újra visszatudok töltődni, és újra előre tudok nézni és abba belefektetni az energiáim, ahova valójába érdemes......
Ezt azért is írom, mert mióta ( Kb: 25-30 évet vártam ezekre a pillanatokra és megkínlódtam az ehhez vezető utat ) , azzal foglalkozom amihez igazán értek és ki is tudok benne jól teljesedni, egyre többszőr megkapom, hogy : egoista vagyok...... és egyre inkább érzem a növekvő irigységeket felém......
Úgy érzem irritálom a besavanyodott környezetem ( akár rokonok.....), azzal, hogy jól merem érezni magam a bőrömben és felvállalom azt, hogy büszke vagyok magamra , büszke vagyok azokra az örömökből megvarrt termékeimre, melyek kijönnek belőlem és még nagyobb öröm, hogy olyan sok ember felismeri és működteti ezeket a dolgaimat az életében szeretettel......
És elérem azt a célom, hogy a színek, a gyermekded formák segítsék elűzni a megtapadós rossz hangulatokat....., hogy fogadjuk el az élet örömeit bátran.....inkább arra koncentráljunk..........
Ezért is mutatom meg ebben a blogban akár ezt a cikket, mert úgy érzem elfogadhatom a belső büszkeségem, mert bárki utánam csinálhatja így...., odaadom az irigyeimnek a sérült gyermekkorom is az ebből származó keserű érzéseim-lépéshátrányaim-belső kínjaim, és a felismerést, hogy mégis pont ez volt az a belső kényszer, ami a küzdelemre, a belsőm megmutatására vágyott és éhezett.......és idekényszerített, ahol felodódhatom végre igazán.........
(Olyan típusú embereket irritálok, akik unalmas-szürkés életüket élik és megkaptak sok mindent az élettől, mindenfajta küszködések nélkül az ölükbe pottyantva a kényelmes járulékait.....)
Nem akarom sajnáltatni magam,( mert volt olyan időszakom is) de, szerencsére túl vagyok rajta... :)) , hisz az csak elvonja az energiákat....
Az önsajnálkozás helyett is inkább varrok, alkotok, teremtek.....fel tudok mutatni magamból kézzelfogható értékeket...... Ezt tartja néhány ismerősöm egoizmusnak, pedig nem szoktam hencegni mindezzel, bűnöm az, hogy egyszerűen élvezem életemnek ezt az utóbbi ajándék másfél évét az önmegvalósítás számomra fontos területén......... Köszönöm, hogy megoszthattam.....
A levél és a teljes oldal :
http://www.moksha.hu/2010/01/tunderno-varrogat/#more-5768
Tündérnő táskát, babát, nyuszót, cicót, zöld manót varrogat.
Ilyennek képzelem Bóbitát, Weöres Sándor táncoló, szárnyat igéző légies lényét. – mondtam magamban, amikor először megpillantottam Veres Erika, Larion kecses babáit. Aztán már nem tudtam ellenállni és sorra böngésztem munkáit, a szebbnél – szebb, francia eleganciát sugárzó hölgyek hosszú sorát. Párizs utcáin látni ilyen attraktív fehérszemélyeket, ahol is a magunk fajta „feltörekvő balkáni” odasúgja a mellette sétálónak, – De bírom a cuccait! -
Larion minden felnőtt nőből elő csalogatja a kislányt, méghozzá a babázós, fidres–fodros változatot. Nincs, mit tenni útjára kell engedni, hadd válogasson!
A táska kollekciói pedig, felvidítanak, örömöt csempésznek a szürke hétköznapokba. Legutóbbi alkotása “Derűs tavaszi válltáska nyuszóval” fricska az ólomszínű, sápadt januárnak, akár télűző varázsigének is beillene
Ezt azért is írom, mert mióta ( Kb: 25-30 évet vártam ezekre a pillanatokra és megkínlódtam az ehhez vezető utat ) , azzal foglalkozom amihez igazán értek és ki is tudok benne jól teljesedni, egyre többszőr megkapom, hogy : egoista vagyok...... és egyre inkább érzem a növekvő irigységeket felém......
Úgy érzem irritálom a besavanyodott környezetem ( akár rokonok.....), azzal, hogy jól merem érezni magam a bőrömben és felvállalom azt, hogy büszke vagyok magamra , büszke vagyok azokra az örömökből megvarrt termékeimre, melyek kijönnek belőlem és még nagyobb öröm, hogy olyan sok ember felismeri és működteti ezeket a dolgaimat az életében szeretettel......
És elérem azt a célom, hogy a színek, a gyermekded formák segítsék elűzni a megtapadós rossz hangulatokat....., hogy fogadjuk el az élet örömeit bátran.....inkább arra koncentráljunk..........
Ezért is mutatom meg ebben a blogban akár ezt a cikket, mert úgy érzem elfogadhatom a belső büszkeségem, mert bárki utánam csinálhatja így...., odaadom az irigyeimnek a sérült gyermekkorom is az ebből származó keserű érzéseim-lépéshátrányaim-belső kínjaim, és a felismerést, hogy mégis pont ez volt az a belső kényszer, ami a küzdelemre, a belsőm megmutatására vágyott és éhezett.......és idekényszerített, ahol felodódhatom végre igazán.........
(Olyan típusú embereket irritálok, akik unalmas-szürkés életüket élik és megkaptak sok mindent az élettől, mindenfajta küszködések nélkül az ölükbe pottyantva a kényelmes járulékait.....)
Nem akarom sajnáltatni magam,( mert volt olyan időszakom is) de, szerencsére túl vagyok rajta... :)) , hisz az csak elvonja az energiákat....
Az önsajnálkozás helyett is inkább varrok, alkotok, teremtek.....fel tudok mutatni magamból kézzelfogható értékeket...... Ezt tartja néhány ismerősöm egoizmusnak, pedig nem szoktam hencegni mindezzel, bűnöm az, hogy egyszerűen élvezem életemnek ezt az utóbbi ajándék másfél évét az önmegvalósítás számomra fontos területén......... Köszönöm, hogy megoszthattam.....
A levél és a teljes oldal :
http://www.moksha.hu/2010/01/tunderno-varrogat/#more-5768
Tündérnő táskát, babát, nyuszót, cicót, zöld manót varrogat.
Ilyennek képzelem Bóbitát, Weöres Sándor táncoló, szárnyat igéző légies lényét. – mondtam magamban, amikor először megpillantottam Veres Erika, Larion kecses babáit. Aztán már nem tudtam ellenállni és sorra böngésztem munkáit, a szebbnél – szebb, francia eleganciát sugárzó hölgyek hosszú sorát. Párizs utcáin látni ilyen attraktív fehérszemélyeket, ahol is a magunk fajta „feltörekvő balkáni” odasúgja a mellette sétálónak, – De bírom a cuccait! -
Larion minden felnőtt nőből elő csalogatja a kislányt, méghozzá a babázós, fidres–fodros változatot. Nincs, mit tenni útjára kell engedni, hadd válogasson!
A táska kollekciói pedig, felvidítanak, örömöt csempésznek a szürke hétköznapokba. Legutóbbi alkotása “Derűs tavaszi válltáska nyuszóval” fricska az ólomszínű, sápadt januárnak, akár télűző varázsigének is beillene
2010. január 21., csütörtök
Ha valaki unatkozna és már nem bírja a végtelen fehérséget, elő a horgolótűvel....
Ha egyszer lenne türelmem megtanulni horgolni, legalább ilyen intenzitásig szeretnék eljutni.... :))
Találtam egy vidám klippet a fotókhoz zenei aláfestésként, jó kis pörgős és kedvhozós.....
Csak hangosan szabad hallgatni !!!!!
2010. január 20., szerda
Ilyesmi iskolatípusban nyugodtabban tudnám a gyerekeim......, van mit tanulni a finnektől.....
(Akinek nem inge, ne vegye magára, hisz tisztelet a kivételnek .... ( Larion )
A DIÁKOK TELJESÍTMÉNYE MINDEN ISKOLARENDSZERBEN A TANÁROK TELJESÍTMÉNYÉTŐL FÜGG.
Az oktatási reformok közül sok azért nem vezet eredményre, mert nem érik el az osztálytermeket. Az ilyen felemás reformok olyan hatással vannak a tanítási gyakorlatra, mint a vihar az óceánra: a felszín zavaros és mozgalmas, de a tengerfenéken (ha kicsit iszapos is), nyugalom és változatlanság uralkodik. A vezetők látszatintézkedésekkel nagyszabású változások illúzióját keltik, de a felszín alatt, a mélyben, az osztálytermekben az élet változatlanul folyik tovább
A Mckinsey jelentés szerint a világ legsikeresebb közoktatási rendszerei a legnagyobb változásokat épp az osztálytermi munkában érték el. Kijelenthetjük, hogy a leendő tanárok gondos kiválasztása és magas színvonalú képzése mellett a tanítás minőségének, az osztálytermekben zajló munkának a megreformálása a jó iskola másik ismerve.
Íme egy példa arra, hogy minden az osztályteremben, a tanár és a diák kapcsolatában dől el: Finnországban a gyerekek hétéves korban kezdik az iskolát, és naponta csak négy órát töltenek az iskolában az első két évben. Tizenöt éves korukra mégis a világ élvonalába kerülnek a matematika, a természettudományok, az olvasás és a problémamegoldás terén, teljes 50 ponttal megelőzve a szomszédos Norvégia diákjait.
A sikeres közoktatások a tanárokat folyamatosan továbbképzik azért, hogy:
- felismerjék saját gyakorlatuk gyenge pontjait, lehetőleg ennek okaival együtt.
- lássanak elég (és értsék, tudják megítélni a) helyes gyakorlatot – az eredeti környezetben, az osztályteremben.
- törekedjenek a jobbításra, létezzen a közös céltudat és az a meggyőződés, hogy képesek érzékelhető mértékben változtatni tanítványaik oktatásán.
- a továbbképzések döntő helyszíne az iskola, az osztályterem,
- eredményes tanárokat eredményes gyakorló tanárok képeznek
- biztosítják a tanárok egymástól való tanulásának lehetőségét – jellemző a hospitálás.
A végső cél, hogy a tanárok egymástól tanulhassanak. Más szakmáktól eltérően, ahol a csapatmunka magától értetődő, a tanárok általában egyedül dolgoznak, így nincs lehetőségük arra, hogy ellessék egymás módszereit. Több iskolarendszerben is alkalmazzák azt a stratégiát, hogy a tanárok rendszeresen beülnek egymás óráira, így olyan környezet alakul ki, ahol szabadon megoszthatják tudásukat és véleményüket arról, mi az, ami beválik, és mi az, ami nem. Emellett visszajelzéseket kapnak egymástól, és közösen fogalmazhatják meg az oktatás fejlesztésére vonatkozó reményeiket és céljaikat.
A sok országban elterjedt közös lyukasórákat a tanárok arra használják, hogy az általuk oktatott tanulók készségeinek és képességeinek értékelései alapján közösen elemezzék és alakítsák ki és át tanítási módszereiket. Az ilyen megbeszéléseken a fejlesztésért felelős igazgató, egy írás-olvasási készséget fejlesztő szakértő is részt vesz, és a felmérők eredményei alapján folyik a értékelés. A cél az egyes tanárok fejlesztési módszerei közötti különbségek azonosítása és annak megértése, hogy ezek milyen hatással vannak az eredményekre. A megbeszéléseket a munkatársak észrevételei és a tanítási stratégiák együttes kialakítása követi. Egyes iskolákban annyira nyitottak egymás módszerei, gyakorlata iránt a kollégák, hogy az a térelrendezésben is megjelenik: a tantermek között nincs zárt ajtó, olykor még fal sem.
Az eredményes iskolavezetők megtalálása hasonlóképpen kulcsfeladat. Ennek eszköze a kiemelt fizetés, a kemény célirányos vezetőképzés, t ehermentesítés az adminisztráció alól, a szakmai fejlesztésre való összpontosítás.
Az iskolavezetők felkészítése a legjobb vállalatvezetési képzési programok alapján történik. Heti egy napot iskolákban töltenek a leendő iskolavezetők, ahol innovatív megközelítéseket kell kidolgozniuk az adott iskola konkrét problémáinak megoldására. A csoportos programok során a jelöltek közösen fejlesztenek ki új oktatási módszereket.
Több országban bevett szokás, hogy több hetes tanulmányútra küldik a leendő iskolavezetőket egy nagy céghez (pl. IBM, HP, Ritz Carlton), ahol az üzleti élet vezetői mellett tanulnak a gyakorlatban, és elsajátítják a kiemelkedő üzleti vezetők szemléletét.
Azokban a rendszerekben, ahol az igazgatót a reform forrásának és motorjának tekintik, megkövetelik tőle, hogy a szakmai fejlesztés irányítója legyen, és ideje java részét tanártársai képzésére fordítsa. Az egyik sikeres igazgató szavaival élve: „A tanár munkája arról szól, hogy segít a gyerekeknek tanulni. Az igazgatóé arról, hogy a tanárokat segíti.”
A diákok teljesítménye minden iskolarendszerben a tanárok teljesítményétől függ. „Az iskolarendszer feladatát így lehetne összefoglalni: gondoskodik arról, hogy amikor egy tanár belép az osztályterembe, rendelkezésére álljanak a szükséges segédanyagok, és meglegyen a tudása, a képessége és az ambíciója ahhoz, hogy ma eggyel több gyereknek segítsen abban, hogy elérje a megfelelő szintet, mint tegnap. És hogy ugyanezt megtegye holnap is.”
A DIÁKOK TELJESÍTMÉNYE MINDEN ISKOLARENDSZERBEN A TANÁROK TELJESÍTMÉNYÉTŐL FÜGG.
Az oktatási reformok közül sok azért nem vezet eredményre, mert nem érik el az osztálytermeket. Az ilyen felemás reformok olyan hatással vannak a tanítási gyakorlatra, mint a vihar az óceánra: a felszín zavaros és mozgalmas, de a tengerfenéken (ha kicsit iszapos is), nyugalom és változatlanság uralkodik. A vezetők látszatintézkedésekkel nagyszabású változások illúzióját keltik, de a felszín alatt, a mélyben, az osztálytermekben az élet változatlanul folyik tovább
A Mckinsey jelentés szerint a világ legsikeresebb közoktatási rendszerei a legnagyobb változásokat épp az osztálytermi munkában érték el. Kijelenthetjük, hogy a leendő tanárok gondos kiválasztása és magas színvonalú képzése mellett a tanítás minőségének, az osztálytermekben zajló munkának a megreformálása a jó iskola másik ismerve.
Íme egy példa arra, hogy minden az osztályteremben, a tanár és a diák kapcsolatában dől el: Finnországban a gyerekek hétéves korban kezdik az iskolát, és naponta csak négy órát töltenek az iskolában az első két évben. Tizenöt éves korukra mégis a világ élvonalába kerülnek a matematika, a természettudományok, az olvasás és a problémamegoldás terén, teljes 50 ponttal megelőzve a szomszédos Norvégia diákjait.
A sikeres közoktatások a tanárokat folyamatosan továbbképzik azért, hogy:
- felismerjék saját gyakorlatuk gyenge pontjait, lehetőleg ennek okaival együtt.
- lássanak elég (és értsék, tudják megítélni a) helyes gyakorlatot – az eredeti környezetben, az osztályteremben.
- törekedjenek a jobbításra, létezzen a közös céltudat és az a meggyőződés, hogy képesek érzékelhető mértékben változtatni tanítványaik oktatásán.
- a továbbképzések döntő helyszíne az iskola, az osztályterem,
- eredményes tanárokat eredményes gyakorló tanárok képeznek
- biztosítják a tanárok egymástól való tanulásának lehetőségét – jellemző a hospitálás.
A végső cél, hogy a tanárok egymástól tanulhassanak. Más szakmáktól eltérően, ahol a csapatmunka magától értetődő, a tanárok általában egyedül dolgoznak, így nincs lehetőségük arra, hogy ellessék egymás módszereit. Több iskolarendszerben is alkalmazzák azt a stratégiát, hogy a tanárok rendszeresen beülnek egymás óráira, így olyan környezet alakul ki, ahol szabadon megoszthatják tudásukat és véleményüket arról, mi az, ami beválik, és mi az, ami nem. Emellett visszajelzéseket kapnak egymástól, és közösen fogalmazhatják meg az oktatás fejlesztésére vonatkozó reményeiket és céljaikat.
A sok országban elterjedt közös lyukasórákat a tanárok arra használják, hogy az általuk oktatott tanulók készségeinek és képességeinek értékelései alapján közösen elemezzék és alakítsák ki és át tanítási módszereiket. Az ilyen megbeszéléseken a fejlesztésért felelős igazgató, egy írás-olvasási készséget fejlesztő szakértő is részt vesz, és a felmérők eredményei alapján folyik a értékelés. A cél az egyes tanárok fejlesztési módszerei közötti különbségek azonosítása és annak megértése, hogy ezek milyen hatással vannak az eredményekre. A megbeszéléseket a munkatársak észrevételei és a tanítási stratégiák együttes kialakítása követi. Egyes iskolákban annyira nyitottak egymás módszerei, gyakorlata iránt a kollégák, hogy az a térelrendezésben is megjelenik: a tantermek között nincs zárt ajtó, olykor még fal sem.
Az eredményes iskolavezetők megtalálása hasonlóképpen kulcsfeladat. Ennek eszköze a kiemelt fizetés, a kemény célirányos vezetőképzés, t ehermentesítés az adminisztráció alól, a szakmai fejlesztésre való összpontosítás.
Az iskolavezetők felkészítése a legjobb vállalatvezetési képzési programok alapján történik. Heti egy napot iskolákban töltenek a leendő iskolavezetők, ahol innovatív megközelítéseket kell kidolgozniuk az adott iskola konkrét problémáinak megoldására. A csoportos programok során a jelöltek közösen fejlesztenek ki új oktatási módszereket.
Több országban bevett szokás, hogy több hetes tanulmányútra küldik a leendő iskolavezetőket egy nagy céghez (pl. IBM, HP, Ritz Carlton), ahol az üzleti élet vezetői mellett tanulnak a gyakorlatban, és elsajátítják a kiemelkedő üzleti vezetők szemléletét.
Azokban a rendszerekben, ahol az igazgatót a reform forrásának és motorjának tekintik, megkövetelik tőle, hogy a szakmai fejlesztés irányítója legyen, és ideje java részét tanártársai képzésére fordítsa. Az egyik sikeres igazgató szavaival élve: „A tanár munkája arról szól, hogy segít a gyerekeknek tanulni. Az igazgatóé arról, hogy a tanárokat segíti.”
A diákok teljesítménye minden iskolarendszerben a tanárok teljesítményétől függ. „Az iskolarendszer feladatát így lehetne összefoglalni: gondoskodik arról, hogy amikor egy tanár belép az osztályterembe, rendelkezésére álljanak a szükséges segédanyagok, és meglegyen a tudása, a képessége és az ambíciója ahhoz, hogy ma eggyel több gyereknek segítsen abban, hogy elérje a megfelelő szintet, mint tegnap. És hogy ugyanezt megtegye holnap is.”
2010. január 19., kedd
Vadromantika madárkával..........válltáska....
A zsákvászonszerű anyag nálam kiprovokálja a tőle sokkal finomabb, érzékenyebb stílusú és szerkezetű anyagok társpárosítását.....
Brokát jellegű kabátkát vagdostam szét, hogy a Lányka ruhája, sapija és a madárka teste megvalósulhasson belőle.....
( Amúgy is sápaszt ez a szín, hiába erőlködnék a viselésével....., pedig ez a színvilág is közel a szívemhez ).
Az arc: kézzel és géppel hímzett natúr filc, haja barna , göndörödős hajzuhatag ( ami szintén nem működik nálam, így odavarrom egy lányka fejéhez jobb híján... :)) ).
Az a nagy méretű organza virágfej ahogy illik, odakívánkozott a sapira plussz dekorként...
A levél formák egy egykori, indiai függöny származékai voltak....., lett belőle madárkaszárny és lánykagallér....
Az alap szövet durva hatását abszolút lefinomítja és megszelídíti a téma , ami rákerült....különleges , bájos hangulatot áraszt....
Dekoratív lepkehölgy, szabálytalan szárnyakkal....vörösbormezőben....válltáska...
A dekorációval 2 napig elbíbelődtem jobb híján.... A lepkehölgy eredetileg külön életet élt volna, ha nem kandikál ki a szokásos anyagtornyaim közül ez az élénk vérbordós színű farmervászon..... Mivel szeretem az erős színeket együtt is használni, tovább pörgettem az agyamban a meglévős anyagkínálatot és a virágmintás harmadik anyagból kiollóztam a passzolós darabokat szárnyacska gyanánt.
Először szabályos formát alakítottam ki a test köré, de az már olyan uncsi, felborítottam a szokványos elképzelést és picit megbolondítottam az összképet.......
Néha nem értem hogy van türelmem körül szegnem fonallal a kontúrokat, de most is képes voltam rá..... Jól meg is veregettem saját vállaim..... :)))
A baba teste alá egy fodros szélű türkíz dekorsál darab került, mert oda kívánkozott...
Élőben még tuttibb, nagyon attraktív egy darab lett!!!! Eszti már rá is csapott.... :))
2010. január 15., péntek
....Amikor 50 év egy pillanatba sűrűsödik össze....és jönnek a kérdések: hol is van az a bizonyos gondviselés, mikor megtörik egy fiatal család élete?
Kiss Miklósként lélegzett ma hajnalig és csak 50 évet kaphatott ........
Ízig-vérig valódi lélekemberként fényezte át a körülötte megforduló emberek életét......és a Katona József Színház kézzel érinthető díszleteit különös ecsetvonásaival rajzolta-festette tele megfoghatatlan hangulataival ..........
2 felnőttkorú és két kisebb korú gyermeke és felesége gyászolja.......
......Lehet, hogy sok mindenkit magamra haragítok, de ezért sem vagyok vallásos......, mert néha úgy érzem úgy megvannak magyarázva dolgok, hogy elfelejthetővé válik az utángondolkodás.....
Amikor bajba jut az ember senki másra nem számíthat csak MAGÁRA, elsősorban......, ha kellemes és értékelhető pillanatok vesznek körül bennünket, az sem a mi érdemünk, hanem másé....... Miért is? Ez nem jó fej állapot így.....
Kissé megzaklat, amikor értékes és jószándékú emberek életébe tud belevágni a mennykő..... Miért ????, ezt most miért kellett ? Kinek volt ez most így jó.....? Rákenhetnénk talán az ördög pajtásra...ez lenne a legkézzelfoghatóbb....... Nagyon igazságtalan pillanat volt ez most .......
2010. január 13., szerda
Mexicoi szenvedélyes.......
/>.......Még mindig sápadt és unalmas és színtelen kinnt a világ..... Mindig arra késztet, hogy lázadjak ellene, míg ezek a színek be nem ragyogják a napi összképet ...., ha az utca kövét akarjuk koptatni, melyek vonala vidám virágfejekkel lesz telitűzdelve.......
Míg ez az érzés nem tud jól megtalálni, addig is , mint lehetőség.....oda símulhat a táskám vállpántja a válladra.
A vállpánt elég hosszú, praktikus mérete miatt keresztben, de a test vonala mentén is bátran lóbálható: 98 cm hosszú és kapott egy színes-mintás plussz díszítést a középső részére....
( Természetesen a szivarok csupán dekorációs eszközök, nem eladóak....)
Az alapanyag, színjátszós: eper-lila erős taftanyag, melyekre harmonizálós textilkorongokat pakoltam egymás hegyére-hátára és jól átfuttattam mindenféle színű-szöszös fonalakkal...... vad és burjánzó... hadd szabaduljanak rajta el a tombolós energiák, főleg, ha kimerültebbek vagyunk....elég csak ránézni.... :))
Belül bélelt, belső zsebes, patentos záródású.... Ott piheg a Meska boltom egyik polcán...
Egy kis Magna Cum Laude , mint hangfestés a táskához.....:
2010. január 12., kedd
....Fittyet hányok a vacogtatós hidegre és azért is az orra alá nyomom ezt a vidám tavaszi tatyóm !!!
....Igaz, hogy tegnap délelőtt kezdtem az alap rakást, de olyan ólomsúly nehezedett arra a napra, hogy sikerült jól felidegesítettem magam a rossz idő miatt, már annyira fááááj a napfény hiánya.....
Ezt a januárt kitudnám satírozni a hónapok közül...., ( bocsánat a szüli-, és névnaposoknak, de cserébe kitalálnánk közösen egy másik rendezési elvet... :)) .
Óhatatlanul a derűs matériákhoz tapad az összes ujjam, éés hát a nyuszi miért került a fejembe? Talán mert túl sokat lógok a neten ( ? ) és tapasztalom a nyuszitéma domborodó nyomulását??? Valóban............. Amúgy élőben sokkal élénkebb a színe, nem értek annyira a szakszerű fotózáshoz....
Nyuszis tatyót még nem készítettem, ezért hát kiküldöm a Meska csataterére egy megmérettetősdire.....
2010. január 9., szombat
Ünneplős kép, köszöntelek NAPFÉNY !!!!!!! Mert: "...nagyokat lépni a fényben jó..."
Az energiaáramlás zsiborog a sejtjeimben...... De, most a családomnak jut belőle hétvégére......., remélem hétfőn is süt a nap újra és belendít az amúgy lelassult alkotói késztetésekhez........
2010. január 7., csütörtök
Bonjour Paris......
.......... Az történt reggel, hogy meghallgattam a rossz híreket :
A közeli országokban: - 20 fokos sarkvidéki jellegű bedurvulást hozott a mai napba belekúszó , és a sarkvidékről elkószált jeges levegőáradat az ott lakókra , és még ki tudja mi lesz a következő hetekben.....??? ( Úgy érzem nem a tavasz kopogtat még be.... ) Jaaajjj, de megijedtem....., hisz itt vagyunk ehhez a közelben....
Ezek az érzések menekülésre késztettek ( hogy gyorsan elfelejtsem a külvilág efféle kellemetlen zajait ) és vadul keresgéltem az anyagaim között , mert ki kellett oldanom a bennt rekedt feszültségeim azon nyomban....
Ez a táska lett a mai horrorhírek végakkordja....
Egy lányka- puha - finom szoknya, egy másik lányka pólóból kiollózott bájos cicus figura, és a még egy lányka darab: kínai selyem pizsama felső és egy romantikus , rózsákkal teleszórt párnahuzat......... Jól össze-vissza vagdostam őket.... Ugye megérte a beleáldozott energia és időtöltés ......?
A lányaim körében is sikert aratott, de nekem is a szívemhez nőtt gyorsan, hisz mindig olyan darabokat készítek, melyeket bármikor viselnék, ha nem adnám el őket....
El is kelt gyorsan.....
2010. január 5., kedd
2010. január 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)